Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

PERIOSTITIS MANDIBULAE

17

fokozatosan szájzár alakult ki, ezért a negyedik napon az alveolust excochleálták ; penicillin-kezelést is kapott. Szájzára, fül- és halánték körüli fájdalma fokozódott, ezért 1968. július 2-án a klinikára utalták. Lényegesebb vizsgálati adatai felvételkor: subfebrilis részarányos arc, mérsékelt szájzár. Nyitáskor a bal temporomandibularis ízület környékét fájlalja, az állcsúcs kissé jobbra deviál. A normálisnak talált szájpitvar palpatiójakor sem az extractio környékén, sem retrotuberalisan fájdalmat nem jelez. Az arcüregről készült röntgenképen a bal sinus leheletszerűen fátyolozott.

, Antibioticum további adagolását elhagyva, négy napig párakötést alkalmaztunk. Állapota nem változott, ezért pereutan befecskendezéses érzéstelenítésben a vestibulumból a tuber mögött mélyen incindáltuk, de csak kevés véres váladékot nyertünk. Jodoform gaze-csíkot vezettünk be és Tetran B adagolást kezdtünk. Másnapra bal arcfele (főleg a fül előtt) erősen megduzzadt. Állapota a kezelés ellenére a későbbiekben sem javult, arcduzzanata, szájzára, subfebrilitása változatlan maradt; ezért újabb incisiót terveztünk. Július 10-én N202 + Fluothan gépi altatásban az első nagyőrlőtől a tuber mögé terjedő mély, széles metszést ejtünk, melyet a fültáji duzzanat felé is kiterjesztünk; gennyet, váladékot nem, csupán kiadós vérzést kapunk, amit jodoform gaze-csíkkal tamponálva szüntetünk meg. Tetran B helyett öt napig Polymyxint és Oxacillint adunk. Ezt követően a beteg állapota javul, július 15-én már láztalan. A csík eltávolítása után az ineisiós sebből váladékot később sem nyertünk, a nyílás spontán záródik. Az arcduzzanat és szájzár fokozatosan csökkent, majd megszűnt, július 22-én hazabocsátottuk. Ellenőrzéskor, augusztus 3-án gyógyultnak látszott. Pár nap múlva azonban otthon bal oldali arcfájdalom és duzzanat kíséretében szájzára visszatért és hőmérséklete 38 °C fölé emelkedett. Az augusztus 16-án újrafelvételkor bal oldali erős arcduzzanata ellenére a mélyben, a csont felett minimális fluctuatiót sejtünk, ezért másnap N„02 és Fluothan gépi narcosisban az állkapocsszöglet táján a bőr felől incisiót ejtünk; a ramus külső felszínén kb. 1 — 2 ml gennyet találunk. Ebben — a rutinszerű mikrobiológiai vizsgálatban — erythromycinre, methycillinre, oxacillinre, novobiocinra, oleandomycinre, vancomycinre, spiromycinre érzékeny; streptomeyinre és chloromycetinre mérsékelten érzékeny; penicillinre, terramycinre, aureomycinre, superseptylre resistens staphylococcus epidermidist mutattak ki.

A közben elkezdett újabb öt napi Tetran B adagolásra augusztus 20-án már láztalan volt. Állapota ezt követően gyógyszeres kezelés nélkül tovább javult. — Az ineisiós sebből eleinte még kevés gennyes váladék szivárgott; a nyílásba kutaszolva denudált csontfelszín tapintható. Augusztus 31-i hazabocsátása után kb. 2 hétig a sebből tisztuló, csökkenő mennyiségű savós váladék ürül. A duzzanat megszűnte után a szájzára még megmaradt, később kombinált Mydeton- és fürdő-kezelésre teljesen oldódott.

2. A 23 éves nőbeteg ugyancsak (434/1968. sz. és 13/1969. sz.) bal felső nagyőrlőjét és bölcsességfogát távolíttatta el két héttel előbb együlésben a helyi szakrendelésen. Két nap múlva füle előtt egyre fokozódó fájdalma támadt és fél arca szájzár kíséretében megduzzadt. Manduláját is fájlalta, ezért körzeti orvosa ,,tonsillitis”-ére penicillint rendelt. Állapota nem javult, ezért visszatért a fogászatra, ahol ugyan röntgenkópen sem találtak elváltozást, de az extractio helyét minden esetre excochleálták. A fájdalom, láz (38,0 °C), arcduzzanat és szájzár fokozódása miatt 1968. október 3-án kerül klinikai felvételre. A szájpitvarba tapintva az extractio környéke szabad, a retrotuberalis tájék azonban nyomásra érzékeny. Az enoralis rtg-kép elváltozást nem mutat. Penicillin (3X200 000E) és párakötés ellenére általános állapota romlik, remittáló, majd intermittáló jellegű lázmenet alakult ki; az arc bal fele egészében duzzadt, feszes, tömött tapintatú, fájdalmas; nyelvét és alsó ajkát a bal oldalon zsibbadtnak érzi. A klinika ügyeletes orvosa ezért 1968. október 6-án Brevinarconnal bevezetett N202 + Fluothan gépi narcosisban bal állkapocsszöglet mögötti bőrmetszésből incisiót végez és az állkapocs szárának szöglet közeli, nagy területen denudált külső felszínéről kb. 15 — 20 ml bűzös, ichorosus gennyet nyer. A gennyből penicillinre, streptomycinre, terramycinre, erythromycinre, methycillinre, oxycillinre, novobiocinra, aureomycinre, oleandomycinre, vancomycinre, spiromycinre érzékeny, chloromycetinre mérsékelten érzékeny; superseptylre resistens streptococcus non haemolyticus, valamint erythromycinre, methycillinre, oxacillinre, novobiocinra, oleandomycinre, vancomycinre, spiromycinre érzékeny, penicillinre, streptomycinre, chloromycetinre, terramycinre, aureomycinre, superseptylre resistens staphylococcus epidermidis tenyészett .

Penicillin helyett Tetran B-t kap. Lázmenete a következő naptól javul, a duzzanat és váladékozás lassan mérséklődik. Október 10-én a gyógyszerelést elhagyjuk, a jodoformos csikcserét. és kötözést azonban egyelőre naponta folytatjuk. A beteg subfebrilis. Az ineisiós sebből a váladékozás még egy hót után is bő, serosus, nyálszerű. A parotis ineisiós sérülését sialographiával kizártuk. Október 25-re a láz megszűnik, a váladékozás és arcduzzanat nagymértékben csökken, a szájzár azonban kifejezett; ennek oldására műszeres szájtágítást alkalmazunk. Október 31-én minimális váladékozással és areduz-