Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
SZABÓ CSABA DR. 18 zanattal jó általános állapotban hagyja el a klinikát. Ellenőrzéskor, november 15-én panaszmentes, incisiós sebe spontán gyógyult, száját akadálytalanul tudja nyitni. 1969. január 7-én újrafelvétel. Két nappal előbb bal arcfele ismét megduzzadt, subfebrilis lett és fokozatosan szájzár alakult ki. Penicillint, B]2-vitamint és Ferroplexet kapott. Három nap múlva altatásban a régi incisiós nyílás helyén újabb incisiót ejtünk. Bőven ürül genny, amelyből az újabb mikrobiológiai vizsgálat az előbb felsorolt antibioticumok mindegyikére érzékeny staphylococcus aureust mutatott ki.^A klinikai felvétel előtt megkezdett penieillin-therapiát négy nap után beszüntetjük. Állapota fokozatosan javul, a váladékozás, arcduzzanat, szájzár jelentősen csökken; a beteget 1969. január 15-én hazabocsátottuk. Egy hónap múlva végzett ellenőrző vizsgálatkor panaszmentesnek, gyógyultnak találtuk. 3. A 36 éves nőbeteget (447 és 479/1968. sz.) első ízben 1968. október 11-én vettük fel. Fájós bal felső bölcsességfogát két hete húzták vidéki szakrendelőben. Két nap múlva arcának bal fele dagadni kezdett és száját sem tudta kinyitni. Panaszával körzeti orvosához fordult, aki penicillinnel és Tetran B-vel kezelte; majd, mivel nem javult, klinikánkra utalta. Közben arca még nagyobbra dagadt, fájdalma is volt, száját egyre kevésbé tudta kinyitni, láza 38,0 °C-ig emelkedett. Az antibioticumot tudatosan elhagyva párakötést helyezünk arcára. Egy nap múlva N202 és Fluothan gépi altatásban a bal állkapocsszöglet melletti bőrmetszésből behatolva az állkapcos szárának külső felszínéről kb. 4 — 5 ml sűrű gennyet nyerünk, amelyből erythromycinre, methycillinre, oxacillinre, novobiocinra, oleandomycinre, vancomycinre és spiromycinre érzékeny; penicillinre, streptomycinre, chloromycetinre terramycinre aureomycinre és superseptylre resistens staphylococcus aureus tenyészett. Az incisio után általános állapota, száj zára, duzzanata nem javul, lázmenete remittáló, ezért Tetran B-t kap; majd a bő váladékozás miatt október 15-én ismét N202 + Fluothan gépi altatásban a bal járomív alatt kontraincisiót ejtünk. Ezt az előző metszéssel a szár külső felszínén alagútszerüen összekötjük; 200%-os jodoform gaze-csíkot vezetünk át. A váladékozás fokozatosan csökken, harmadnapra láztalan, duzzanata, szájzára mérséklődik. Öt napi adagolás után az antibioticumot elhagyjuk. Ezt követően állapota tovább javul, bár száját teljesen kitátani nem tudja; kevés savós váladékozással, jó közérzettel október 24-én hazabocsátjuk. Valamivel egy hét után otthon bal arcfele ismét megduzzadt, száját alig 1 cm-re tudta nyitni és az incisiós seb helyén kevés genny szivárgott. Újrafelvétel 1968. november 5-én. Az incisiós nyíláson át tapintva a ramus külső felszíne kb. 5 Ft-nyi területen denudált, sequester azonban nem észlelhető. A leoltásra küldött genny negativ. Az ineisiós sebbe Chlumsky-oldatba mártott jodoform gaze-csíkot vezetünk. A csík mentén néhány napig bőven ürül genny, majd a váladék mennyisége csökken, jellege egyre inkább serosussá válik. A szájzár fokozatosan, a duzzanat kevésbé csökken. A rétegröntgenképen a mandibula szögletében lezajlott osteomyelitisre utaló jelek ellenére csontszerkezeti eltérés nem látható. November 14-én záródott incisiós sebnyílással, minimális areduzzanattal, panaszmentesen bocsátottuk el. Újabb recidiva 1969. május végéig nem támadt. 4. A 67 éves nőbeteg (539/1968. sz.) felvétele előtt 2 hónappal lett figyelmes arra, hogy jobb felső bölcsessógfoga mozog ; a fogat hosszabbnak érezte, és ha rágott rajta, fájt. A fog egyre inkább kimozdult helyéből, végül a beteg nyelvével kilökte; helye alig vérzett. — Három nap múlva feje jobb oldalon furcsán fájni kezdett. Másnapra jobb arcfele megduzzadt; fokozódó fájdalma is e területre lokalizálódott, ugyanakkor száját is nehezen tudta nyitni. Arcát melegen bekötötte és Kalmopyrint szedett; állapota tovább rosszabbodott. Csak a duzzanat észlelése utáni negyedik napon fordult orvoshoz, aki borogatást, Vegacillint és Superseptylt rendelt. A gyógyszerelés ellenére a fájdalom, arcduzzanat, szájzár tovább fokozódott, és általános állapota is egyre rosszabb lett. Orvosa fogászati szakrendelésre irányította és a fogorvos azonnal klinikánkra utalta. A klinikára 1968. december 16-án vettük fel. A beteg jobb arcfelén a tömött tapintatú, nyomásra főleg a fül előtt fájdalmas duzzanat a halántéktól az állkapocsszöglet alá terjed; a szemhéjak is oedemásak. Submandibularisan babnyi, borsónyi fájdalmas nyirokcsomók tapinthatók. Elhanyagolt, gondozatlan száj, erős foetor ex ore. Száját csak kb. 1 — 1 '/, cm-re tudja nyitni. A kb. 2 — 3 ujjvastagságnyira duzzadt, tömött, beszűrt és a száj felé is elődomborodó buccát megnyomva a beteg által eltávolított fog helyéről genny szivárog. A jobb felső nagyőrlők táján a vestibulum elsimult, a nyálkahártya e területen duzzadtnak, vérbőnek tűnik. A jobb felső 1. és 2. nagyőrlő kopogtatásra enyhén fájdalmas. Parapharyngealis duzzanatról és nyelési zavarokról is panaszkodik. Arcára párakötést kap; antibioticumot tudatosan nem adva csupán fájdalomcsillapítót és hőcsökkentőt kap. Másnap N202 és Fluothan gépi altatásban a jobb állkapocsszöglet alatt ejtett incisiós seben át tompán a mandibula szárának denudált külső felszínére jutunk; közben kb. 10 ml híg, savós, véres, bűzös genny ürül, amelyet mikro
