Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
ÜJRAÉLESZTÉS 107 masszázst és mesterséges lélegeztetést kezdünk és ezt addig folytatjuk, míg megfelelően felszerelt helyen szükség esetén defibrillálását is végezhetünk. Az újraélesztésben az egyik legfontosabb tényező — a mesterséges lélegeztetés mellett — a szívmasszázs. Ez lehet indirekt (zárt mellkas mellett végzett) és direkt (mellkasmegnyitással járó). Az első — sikertelen —- szívmasszázst emberen 1880-ban (Nichaus), majd 1898-ban (Tuffier és Haliion) kísérelték meg. Az első sikeres resuscitatiót 1901-ban Igelsrud norvég nőgyógyász érte el, akinek sikerült betegét a klinikai halál állapotából thoracotomiában végzett szívmasszázzsal kihozni. Sikert elérni azonban még hosszú évtizedekig csak olyan esetekben tudtak, ahol az egyszerű direkt vagy indirekt masszázs a szív megindításához elegendő volt. Mindazok a betegek, akiknek a szíve fibrillálni kezdett, meghaltak. Bár az első defibrillátort már 1899-ben megszerkesztették, csak 1947-ben tudott Claude Beck sikeres defibrillátióról beszámolni. Tíz évvel később Stephenson már 1710 szívmegállás-esetet dolgozott fel (USA 1958), és arra a következtetésre jutott, hogy minden orvost meg kell tanítani arra, hogyan kell szakszerűen resuscitálni, mert szívmegállás a legegyszerűbb orvosi beavatkozások kapcsán is bekövetkezhet és kritikus helyzetben nincs idő arra, hogy segítséget hívjunk. Az életben maradt resuscitáltak 94%-ánál a resuscitatiót négy percen belül kezdték meg. Az indirekt szívmasszázs technikája egyszerű, bárhol elvégezhető. Ezt a módszert kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor direkt szívmasszázs nem végezhető, illetve az elvégzéséhez szükséges felszerelésre várni kell. A zárt mellkason végzett külső szívmasszázst Norvégiában laikusok részére szétszedhető műanyag bábukon gyakoroltatják. Ausztráliában pedig 8 éves kortól az iskolában is oktatják. Indirekt szívmasszázst a következő módon végzünk: a beteget asztalra, padlóra fektetjük és nyújtott karral tenyerünkkel a szegycsont alsó harmadára percenként ritmikusan 50—60 erős nyomást gyakorolunk. Nyomás alatt a gerincoszlophoz szorított szív üregrendszere kiürül, de a kompreszszió a szívizomzaton jelentős mechanikai ingerként is hat. Súlyosabb mellkassérülteknél az eljárás természetesen nem alkalmazható. Ha a szívműködés külső masszázsra egy percen belül nem indul meg, azonnal fel kell készülni a direkt-masszázsra. Még a külső-masszázs ideje alatt lehetőleg tájékozódnunk kell arról (EKG, cardioscop), nem áll-e fenn asystolia, gyenge szív, vagy ventricularis fibrillatio állapota. Asystolia és gyenge szív esetén intracardialisan Noredranalint és Calciumot adunk és elektromos impulsatort (pace-maker) alkalmazunk. Utóbbi főleg akkor eredményes, ha a szív saját frekvenciáját a készülék frekvenciájával szinkronba tudjuk hozni. A resuscitatio legnehezebb módja a direkt szívmasszázs. Ehhez már thoracotomiát kell végezni, tehát csak sebészeti műtőben alkalmazható. A mellkas megnyitása bal oldalon a IV. és V. bordaközben történik antero-lateralis irányból. A szív állapotának pontos megítéléséhez a pericardiumot is meg kell nyitni, mert csak így kaphatunk felvilágosítást arról, hogy diastolében, systoléban megállt szívről, kamrai fibrillatióról, vagy gyenge szív állapotáról van-e szó. Mind ezen állapotok végső soron a keringés megállását jelentik, de therapiájuk merőben eltérő. A direkt szívmasszázs módszerei közül a legjobb a két kézzel végzett, mert az egykezes csak egyszerű mechanikai ingert jelent és a keringés megindítására nem elegendő, az indirekt szívmasszázsnál alig jelent többet. Kétkezes szívmasszázsnál balkezünkkel a szív alá nyúlunk, jobb kezünket pedig a szívre helyezzük úgy, hogy tenyerünk a kamrákra, ujjaink pedig a pitvarok területére essenek. Először ujjainkkal kell enyhe nyomást gyakorolni a pitvarokra, majd tenyerünkkel erős kompressziót kifejteni a kamrák kiürítésére. A
