Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
102 JUVANCZ IRÉNEUSZ DR. cientiát is. Nemcsak a kísérlet tervezésekor, de a kísérlet folyamán is érdemes provizórikus analysist végezni, mert gyakran szükségessé válhat a kísérleti terv megváltoztatása. 2. Az értékeléskor először is azt kell megvizsgálnunk, hogy teljesültek-e azok a feltételek, megvalósultak-e azok a követelmények, melyeket a tervezéskor feltételeztünk. Ha ez így van, akkor elvégezzük a megfelelő statisztikai elemzést. A feltételek megvalósulása azonban sok —- gyakran mellékesnek vélt — körülménytől függ. Ezeket nevezi a szaknyelv ,,buktatóknak”. Legyen szabad felhívnom figyelmüket a leggyakoribb buktatókra. Már említettük a mértékegység kérdését. Másik ilyen hasonlóan fontos a kontroll kérdése. Ha lehet önkontrollal dolgozunk, mert akkor az egyes individumok között fennálló különbség kevésbé zavar. De nem mindig lehet önkontrollt végezni, hiszen nagyon gyakori, hogy csak egy beavatkozást lehet elvégezni, avagy az első beavatkozásnak olyan utóhatása van, hogy ez kizárja már az önkontrollt. így pl. : a konzervatív és radikális terápia hatását nem mérhetjük ugyanazon a betegen. De nem alkalmazhatjuk az önkontrollt akkor sem, ha spontán tendentia érvényesül. Pl.: a leghatásosabb caries praeventio mellett is csak nőhet a CER. Sokszor a két szájfél összehasonlítása segít. Pl. : féloldalt ecsetelünk. Igen, de ilyenkor nagyon kell vigyázni, mert a nyál odamoshatja a másik oldalra is, felszívódhat a E a vérbe és így jut el a túloldalra stb. De mindezen nehézséget le lehet győzni: izolálással, szárítással olyan minimálisra lehet redukálni ennek a túloldali hatásnak az értékét, hogy már nem zavarja a vizsgálatot. Az orvostudomány haladása lehetővé tette, hogy kezelésünk ne csak a pillanatnyi bajt igyekezzék elhárítani, hanem hosszú időre, esetleg állandóan megmaradjon a jó hatás, ne maradjon vissza functio laesa, vagy legyen minél kisebb fokú. Ezért nyernek a katamnestikus vizsgálatok, a follow-up egyre nagyobb szerepet. A katamnestikus vizsgálatok, éppen mert nem régóta végezzük, buktatót jelentenek. Ha kontrollra hívjuk a betegeket, vagy levélben érdeklődünk náluk, nem mind reagálnak, jelennek meg, felelnek. Nekünk azonban csak a reagálók adataiból kell a kezelés eredményeire következtetnünk. Következtetésünk csakis akkor lehet helytálló, ha a válaszolók között éppen annyi a gyógyultak aránya, mint a nem-válaszolók között. Már pedig ez a feltételezés korántsem helytálló. A legzavaróbb tényező az exitus. Igaz ugyan, hogy a fogászati betegségek döntő többsége nem jelent veszedelmet quo ad vitám, de mégis van tumoros is. A 10 éve kezelt tumorosok közül sok meghalt. így a „címzett ismeretlen” jelzéssel visszajött leveleket kihagyva a statisztikából aránytalanul sok halott marad ki. Ritkán számíthatunk arra, hogy az élve maradt családtagok válaszolnak. így, ha nem kutatjuk fel a „címzett ismeretlen” és nem válaszoló betegeket, éppen a legfontosabb kérdésre kapunk hamis feletet. De nemcsak az exitus lehet a nem válaszolás oka. így, aki elégedetlen volt a kezeléssel, sokkal kevésbé válaszol, mint aki igen. Tehát a válaszok megint csak túl szép képet mutatnak. De megeshetik az ellenkezője is. így pl. vidékről kontrollra nemigen utaznak fel csak azért, hogy megmutassák magukat, ha nincs bajuk; viszont ha van panaszuk, inkább feljönnek. Pestiek panaszmentesen is inkább eljönnek, így, ha a panaszmentesek arányát nézzük a megjelentek között azt a csodálatos eredményt kapjuk, hogy a pestieket eredményesebben kezeltük. Nota bene! Lehet, hogy ez valóban így is van, mert a vidékiek — éppen az utazás nehézségei miatt — inkább hajlamosak arra, hogy idő előtt abbahagyják a kezelést. De ezt nem lehet és nem szabad ilyen módon lemérni próbálni, hogy milyen a panaszmentesek aránya a megjelent pestiek és vidékiek között. Az ilyen, az
