Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-04-01 / 4. szám

BIOMETRIA

101

szabja meg. Így ha kevés a vegyszerünk, akkor a vegyszer. Ha azonban a vizsgálat tárgya az ember, akkor a ,,nil nocere” a döntő szempont. Az ökonómia efficientiát csak akkor növelhetjük, ha már a vizsgálat tervezésekor tekintettel vagyunk rá.

6. Az eredmények interpretatiójakor tekintettel kell lennünk mind az I. fajta hibára, mind a II. fajtára. Az első azt jelenti, hogy különbséget vélünk találni ott is, ahol valóban nincs. A második, hogy ott sem vesszük észre, ahol valóban megvan. Orvosi vonatkozásban ez az „álpozitív”, illetve „álnegatív” eredményeként szerepel. így pl. : tumort diagnosztizálok, pedig nincs, illetve elnézem, hogy van tumor. És ahogyan egy laboratóriumi reakció esetében a sensitivitas és specifitas egymással részben ellentmondó követelmények, ugyanígy azok a biometriai analysisben is. Orvosi munkánk során, terminus technicust használva ,,5%-os szinten minősítünk”. Ez azt jelenti, hogy kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy átlag minden huszadik hatástalan beavatkozást — tévesen — hatásosnak minősítünk. Ha ezt szigorúbbra tennénk, akkor túl gyakran történne meg, hogy hatásosokat minősítenénk hatástalannak : Scilla és Charybdis. Általában az 5% a megfelelő, mert mi vizsgálataink alapján tanulunk, jobban megismerjük a természet törvényeit, tehát megállapításaink visszavonhatok. Ha tévesen hatásosnak mondtam is egy kezelést, az utánvizsgálók majd kiderítik az igazságot. Viszont, ha túl skrupulózus vagyok, nem hívom fel a figyelmet egy esetleg nagyon hasznos eljárásra.

Természetesen ez a szabály sem érvényes minden esetre. így pl. : toxicitás vizsgálatkor inkább vállaljuk, hogy jó készítményt is — tévesen — toxikusnak minősítsünk, sem — hogy toxikus készítményről ne vegyük észre, hogy az. Ilyenkor pl.: 10%-ra emeljük fel a szintet, azaz toxicitás kis gyanúja esetén is visszatartjuk a készítményt.

II.

így végigmenve a legfontosabb fogalmakon, röviden azt is át kell tekintenünk, hogy vizsgálataink melyik fázisában miképpen vehetjük igénybe a biometriai módszereket.

1. A tervezés során, amikor már pontosan kijelöltük a vizsgálat célját és módszereit, sokszor előkísérletet kell végeznünk. Ezen előkísérlet eredménye alapján ellenőrizzük, hogy mennyiben helyesek az elgondolásaink. Az előkísérletek alapján kapunk képet a vizsgálat szükséges méretezéséről. Sem a túlméretezett, sem a túl kicsiny nem jó. A méretezés döntő módon függ a várható hatás nagyságától, az egyéni variabiütástól és a befolyásoló mellékkörülmények hatásáról.

így pl.: az egyik eljárásról azt tételezhetjük fel, hogy az I. osztályosok között a caries gyakoriságát 80%-ra csökkenti, a másik pedig 70%-ra. El kell tehát döntenünk, hogy a második valóban jobb eredményt ígér-e, s ilyenkor kb. 150—150 megfigyelést kell végeznünk. Ha azt remélhetjük, hogy az egyik 75%-ot ad, a másik pedig 25%-ot, akkor 20—20 elég. Itt rá kell mutatnunk, hogy milyen sokat jelent, ha a két csoport létszáma egyforma. Ha a 80—70% esetén a 80%-osból csak 100 van a 150 helyett, akkor a 70%-osból már 400 kell, azaz összesen 500 megfigyelés a 300 helyett. De fontos az előismeret is, mert ha ismerjük a populatio adatot, azaz eléggé biztosan tudjuk, hogy spontán (avagy a másik kezelés mellett) valóban 80% az arány, akkor már 70 is elegendő a 70%-ot ígérő módszerrel kezeitekből. Természetesen ilyenkor csak kerek számokban szabad beszélnünk és mindig feltételezzük, hogy a vizsgálat végeredménye kb. olyan lesz, mint az előkísérleté. Éppen ezért — hacsak nincs különleges okunk — valamivel nagyobbra szoktuk méretezni a kísérletet, mint a számítások mutatják.

Az előkísérleti adatok alapján készítjük el a végleges kísérleti tervet és tekintetbe vesszük a tervezett biometriai analysis feltételeit is, az ökonómiai effi-