Fogorvosi szemle, 1970 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

86 CSATÓ L. DR.—MARTON K. DR. berg, 1956. — Robinson H. O. B. : Classification of Cysts of the jaws. Amer. J. Ortho­­denties 1945. 31. 370. —Rosenthal: Spezielle Zahn-, Mund- und Kieferchirurgie. J. A. Barth Leipzig, 1962. — Tóth K.: Fogorv. Szle. 1965. 58. 209. JL HBaHKHeBMu, >K. KoBai: JJamtbie k KAiwuKO-namoAoemi snudepMOudnux Kuan dna noAocmu pma. AßTopbi pacCMaTpHBaiOT 3TnonaToreHe3 h KJiHHHKO-naTOJionno anngepMOHÄHbix khct Ha nojiocTH pTa h 3aTeM omicbiBaiOT TpH HaßjnoRaBmHxcii hmh cjiyqan, H3 KOTopux b og­­rhom cjiynae KHCTa, pociuan noara 20 jieT, HMejia BejiHMHHy b rojiOBKy rpygHoro peöeHKa. Dr. Ivánkievicz, D. — Dr. Kovács, Zs. : Angaben zu der Klinikopatholo­­gie der Epidermoidzysten des Mundbodens. Autore beschreiben die Ätiopathogenese und Klinikopathologie der Mundboden-Epi­dermoidzysten. Es werden 3 Fälle bekanntgegeben, von welchen eine Zyste während fast zwei Jahrzehnten zunehmend, die Grösse eines Säuglingskopfes annahm. Fogorvosi Szemle 63. 86—91. 1970. Közlemény a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Kliniká­járól (igazgató : Berényi Béla dr. egyetemi tanár) és Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájáról (igazgató : Varga István dr. egyetemi tanár) A dysostosis cleido-cranialis stomatologiai kezelése Irta: CSATÓ LÁSZLÓ dr. és MÁRTÓ NKATAI, IN dr. A dysostosis cleido-cranialis (d. cl. cr.) dominánsan öröklődő rendszerbetegség a csontosodási központok fejlődési zavarával és gyakori spontán mutációval. A pontos öröklési folyamat azonban nem elég világos és máig is vitatott [2], Miles [32] 132 típusos esetéből pl. csupán 47% volt familiáris és 53% sporadikus. Soyle szerint ez az arány 60 és 40% [10]. Jackson egy dyostosisos család 25 vizs­gált tagja közül csak egynél talált normális szájat, ill. fogakat [40]. A betegség minden kontinensen előfordul, legnagyobb számban a közép-európai országok­ban, majd Angliában és az USA-ban [10]. Míg 1965-ig kb. 1000 esetet írtak le [20], a magyar fogorvosi irodalomban alig szerepel ez a betegség. Ennek okai ritka előfordulása és diagnosztikai problémák lehetnek. Típusos esetben szembeötlő, hogy a betegek többnyire astheniásak, ala­csony növésűek, a törpeség gyakori [7]. Jellemzőek a kifejezett homlokdudorok a sagittalis sutura besüllyedésével; a nagy agykoponya mellett a gyöngén fejlett arc, a besüppedt orrgyök, a micrognathia, és a mandibula viszonylag fejlettebb volta miatt létrejött különböző fokú relatív progenia. A járás néha a medence és az alsóvégtagcsontok defektusa miatt bicegő. A kulcscsontok gyakori fejlő­dési zavara a vállak abnormális mértékű előremozgását teszi lehetővé. A kopo­nyán, még felnőtt korban is, a kutacsok területén csonthiányt, puha reziszten­ciát tapinthatunk. Szájvizsgálatkor szokatlan kép fogadhat. Rendszerint kes­keny fogíveket, alacsony gerincet, magas, gótikus szájpadot, persistáló tejfoga­kat, kevésszámú, szabálytalanul áttört vagy áttörőben levő maradó fogat és occlusiós rendellenességeket találunk. A beteg első megtekintése alapján fenn­álló gyanúnkat igazolhatja a fogakról és főleg a koponyáról, vállövről készített rtg-kép. A változatos megjelenésre jellemző, hogy Cooper 96 különböző abnormitást sorol fel, amelyek a d. cl. cr.-hoz társulhatnak — de nincs egy olyan, amelyik minden esetben megtalálható volna [10], és hogy az irodalom a betegségre 14 szinonimát említ [37], Elkülönítő kórismézéskor hypodontia és dysostosis era-

Next

/
Thumbnails
Contents