Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
VELOPHARYNGEALIS ÖSSZENÖVÉSEK 77 hegesen elzáródtak. Megfigyeléseink szerint a velum izomzata, a kötőszövetes elváltozások miatt, a velopharyngolysis után sem lesz kifogástalan funkciójú. Ennek ellenére ha az anatómiai rekonstrukció és funkció műtét után nem is teljes, a megváltozott status, még kis nyílás esetén is a beteg részére kifejezett javulást jelent. 3. a — c. ábra. Velopharyngolysis Kazanjian és Holmes szerint, amelynél az oralis lebeny jelül nyeles, a) Irány metszés az összenövés területén felül nyeles lebeny készítéséhez. (b) A metszés az összenövés mélységéig terjed. A praeparálást úgy végezzük, hogy két lebeny keletkezzék, s az egyik (1) orálisán, a másik (2) nasalisan epithelizált legyen, e) A lebenyeket úgy vágjuk be, hogy semavelumon, sem a garat hátsó falán sebfelület ne maradjon 4. a—c. ábra. Tonsillectomia utáni oropharyngealis szűkület műtéti megoldása Kazanjian szerint, a) A nyelv mindkét oldalon a tonsillaris régióhoz fölhúzott és azzal hegesen összenőtt, b) Bal oldalon a nyelvet a hegszövetből kiszabadítjuk. Az keletkezett sebet lateral felöl vett nyálkahártyalebennyel fedjük (1 )■ A secundaer sebfelületet a buccából praeparált nyálkahártyával fedjük (2) Lényegesen jobb a prognózis a tonsillectomia és adenotomia után keletkezett összenövéseknél. Ilyenkor, különösen gyermekeknél, az izomzat atrophiája, degenerációja miatt a műtéti megoldással ne késlekedjünk. A meso-e pipharynx közötti nyílás teljesen rekonstruálható, s így a megbetegedéssel járó minden panasz eliminálható. Ha a velopharyngealis összenövéshez palatoglossalis szűkület is társul, annak műtéti megoldása két ülésben ajánlatos. Az elsőben Kazanjian metódusa szerint (4. ábra) operáljuk a palatoglossalis szűkületet. A második ülésben következik a velopharyngolysis, aminél a sebfelületet ugyancsak a szomszédos nyálkahártyával fedjük. Lehetőség szerint megkísérlendő az iránymetszés úgy, hogy a sebfelület a garat hátsó falán keletkezzék, mert így ezen területen a velumfunkciót a lebenyplasztikával nem korlátozzuk. A tonsillectomia és adenotomia után keletkezett velopharyngealis összenövésnél, ha az uvula sértetlen marad, a szájpadívek, az areus glosso- és pharyngopalatinus legtöbbször hegesek, közép felé elhúzódtak, és a garat hátsó falával szorosan összenőttek. Az uvula bázisa hátrahúzott, csúcsa pedig szabadon emelkedik előre a szájüreg hátsó részében. Az uvula mögött rendszerint nehezen található, gombos szondával éppen átjárható kis nyílás van az epipharynx felé. Ilyen esetben, pharyngolysisnél nem tanácsos a Kazanjian és Holmes szerinti lebenyképzés alsó nyéllel, mert a garatfal hegei miatt a vérellátás legtöbbször nem kielégíthető. Felső nyélképzéssel ellenben jó a lebeny vérellátása, mivel az orális velum-oldal nem heges. Ha az összenövések széles felületűek, problematikus lehet a műtét alkalmával keletkezett sebfelület fedése, mert a velum funkcióját nem szabad megzavarni; így tehát a lebenyképzés alkalmazásának határai vannak. E nehézségek eliminálására a Rosenthal-féle velopharyngoplasztikával szerzett tapasztalataink alapján új eljárást dolgoztunk ki. Mivel a pharynx-lebeny nyújtható, tágítható, a garat egész hátsó falából alul nyeles lebenyt készítünk, melyet különösebb nehézség nélkül a sebfelületre fektetve fixálunk. Eljárásunk részletesen (5. ábra): hosszmetszés a median-vonalban a
