Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
IVANKIEVICZ DR.—MÜHLER DR. 76 léket használni, s ha végül is a beszéd nem válna orrhangúvá. Schuchardt eljárása eredményes, azonban a velum kétszeri hosszanti metszése miatt a későbbi velumfunkció szempontjából nem veszélytelen. Azon módszerek, melyek obturátor-utókezelést igényelnek, gyermekkorban nehezen végezhetők el, ugyanis az obturátort tartó szájpadlemez a tejfogaknál és változó harapás esetén, nehezen fixálható. Ha sikerül is a kezelés, Hata szerint az eredmények nem meggyőzőek. Azon szerzők, akik egy-egy műtéti eljárásukat ismertetik, legtöbbször nem közük eseteik kialakulását, differenciálódását. Eéthi már 1913-ban, a heg kialakulása szerint három szituációt különböztet meg, és ezekre másmás műtéti eljárást ajánl. Schuchardt és Werner részletesen leírják, hogyan nyernek az összenövések kiterjedéséről és a maradvány hiátusokról epipharyngographiával röntgenologiai áttekintést. Kazanjian és Holmes szerint minden eset sajátos problémát vet föl. A műtétet előre el kell tervezni, és előtte tájékozódni kell a submucosa és a nyelv állapotáról. A palpáció mind szondával, mind ujjal történjék. Fontos még, hogy a pathologikus státuszról az operatőr a műtét előtt állcsontoptikával transnasalisan is tájékozódjék. A műtéti előtervezést fontosnak tartjuk, mert a velopharyngealis összenövések klinikai képe a legkülönbözőbb variánsokat mutatja. A svnechiák műtéti megoldásának alapgondolatát Kazanjian és Holmes eljárása adja (1—3 ábrák); követőik: Betekert, Garpentier, Denecke, Hamacher, Girmaud és Wayhoff, valamint Longarce. Az iránymetszést a szituációnak megfelelően kell alakítani, ami természetesen némi gyakorlatot kíván. Könynyen előfordulhat, hogy a velumfelület epithelizálására áthelyezett lebeny necrotizálódik, vagy az epipharynx megnyitásánál alkalmazott Wilsonmetszés a kemény- és lágyszájpad határán maradványlyukat eredményez, 1. a—c. ábra. Velopharyngolysis Kazanjian és Holmes szerint, amelynél az oralis lebeny alul nyeles, a) Iránymetszés az öszszenövés területén alul nyeles lebeny készítéséhez [1]. A metszés az összenövés fele mélységéig terjed. A praeparálást úgy végezzük, hogy két lebeny keletkezzék s az egyik (1) orálisán, a másik (2) nasalisan epithelizált legyen, c) A lebenyeket úgy vágjuk le, hogy sem a velum, sem a garat hátsó falán sebfelület ne maradjon 2. a—c. ábra. Velopharyngolysis Kazanjian és Holmes szerint, amelynél a sebfelületet pofanyálkahártyával fedjük, a) Az összenövés területén készített alul nyeles lebenyt (1) átvágjuk. A metszések az öszszenövés fele mélységéig terjednek. A továbbiakban úgy praeparálunk, hogy két lebeny keletkezzék, (lásd 1. ábra), b) A 2 jelzésű lebeny rövid lenne egy normál hoszszúságú velumon keletkezett sebfelület fedésére, ezért buccalisan egy nyálkahártyalebenyt praeparálunk (3/c). A 3-mal jelzett lebenyt a velum sebfelületére varrjuk. A buccán maradt nyálkahártyasebet pedig összevarrjuk s így a műtét utáni gumicsőbehelyezés ellenére a velum a garat hátsó falával újból összenő. Az orrlégzés ugyan szabad lesz, de a beszéd jelentős mértékben orrhangúvá válik. A postoperativ hegképződést és a táplálkozási zavarokat figyelembe véve gondosan kell mérlegelni, hogy alul vagy felül nyeles lebenyt készítsünk-e E tekintetben különösen nehéz a helyzet syphilis, tbc és a többi említett krónikus gyulladás utáni összenövéseknél. Emellett olykor részleges sikerrel is kell számolnunk, különösen ha a choanák
