Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-03-01 / 3. szám
1 74 IVÁNKIEVICZ DR.—MÜHLER DR. Közlemény a Thallwitzi Helyreállító és Plasztikai Arc- és Állcsontsebészeti Klinikáról (igazgató : Prof. üethmann, Wolfgang dr. egyetemi tanár), valamint a Miskolci Szentpéterikapui Kórház Szájsebészeti Osztályáról (főorvos : Ivánkievicz Dénes dr.) Adatok a velopharyngealis összenövések pathogenesiséhez és klinikumához írta: IVÁNKIEVICZ D E N E S dr. és MÜHLER GOTTFRIED dr. A szájgarat területén előforduló congenitalis vagy szerzett összenövések Gerber szerint palatopharyngeálisak, glossopharyngealisak és palatoglossalisak lehetnek. A synechiák sokszor stenosishoz vezetnek. A congenitalis összenövéseknél hiányozhat a velum és helyette feszes, nem mozgatható, de benyomható, néha centiméter vastagságot is elérő membrán húzódik a szájpadívtől, mely a nyelv bázisán a sulcus terminalis területén tapad. Esetleg az elülső szájpadívektől kiindulva és a nyelvgyökön több izmos, szalagszerű képlet található. A velum hátsó szélétől a pharynx falához diafragmaszerű képlet húzódhat, két horizontalis vitorla formájában, közöttük különböző nagyságú hiatussal. Az elzáródás azonban lehet totalis, sőt totális csontos is. Szalagszerű összenövéseket figyeltek meg a nyelvgyök és a pharynx között is. Ezeket az eseteket az irodalomból Genserowski állította össze, s e munkájában közli klinikánk egy esetét, amikor az isthmus faucium congenitalisan elzáródott. Egy másik esetünkben a csecsemőt csak orrszondán át lehetett táplálni. Vasiliu és Coracin leírják mindkét hátsó szájpadívnek congenitalis összenövését, melynél a felső légzési és étkezési utak megvoltak. A velopharyngealis összenövéseket régebben syphilis, tuberculosis, lupus, diphtheria és a rhinoscleroma okozta. De leírtak synechiákat skarlát, lepra, chr. pemphigus és malleus után is. Az összenövések pathogenesiséhen egyéb krónikus gyulladásos folyamatok is szerepelhetnek. A trópusokon Werner a nomát és a framboesia egyik abortiv formáját a gangosát említi. Ha a gyulladásos folyamat lezajlása után a betegek csak évekkel később jelentkeznek kezelésre, úgy az összenövések oka legtöbbször már nem ismerhető fel. Lehetséges még az is, hogy az eredeti képet serumreakciók vagy más karakterisztikus elváltozások takarják, mint pl. sclerománál (Rosenthal). Ат. ,,uvula sign”-t először Badrawy írta le a nasopharynx scleromájaként. A hypopharynxban és oesophagusban előforduló maródások, égések csak ritkán eredményeznek olyan velopharyngealis összenövéseket, melyeket kezelni kell; de előfordulnak. Míg a velopharyngealis összenövések pathogenesisében a fentebb említett okok nagy részét sikerült eliminálni, addig növekedett a iatrogen synechiák száma (Kazanjian). Az összenövéseket azonban nemcsak az igen radikális tonsillectomia és adenotomia okozza, hanem — Mac Kenty, O'Connor, Dohlman és Thulin megfigyelései szerint — synechiák keletkeznek műtét után akkor is, ha a beteg bőre keloid-képződésre hajlamos. Irodalmi adatok szerint velopharyngealis synechia gyakran fordul elő olyan szájpadhasadékos gyermekeknél, akiken Schönborn—Rosenthal vagy Sanvenero—Roselli szerinti velopharyngealis plasztikát végeznek. Mi e műtét alkalmával széles lebenyt készítünk, és ennek ellenére ritkán fordul elő, hogy a meso- és epipharynx között maradt hiatusokat tágítanunk kellene. Ugyanez a tapasztalata Traunernak is saját velopharyngo-plasztikájával. A velopharyngealis összenövések bizonyos határokon belül panaszokat nem okoznak. A tünetek a stenosis alakjától és kiterjedésétől függnek. Az összenövések a pharynx területén olyan fokúak lehetnek, hogy légzési és táplálkozási akadályokat képezhetnek. A synechiák és az orrlégzést részben vagy egészben
