Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-02-01 / 2. szám

48

BOHÁTKA LÁSZLÓ DR.

hogy a fogon az említett hegtől apicalisan ismét szabályos dentin képződött. Aligha tévedünk, ha azt tételezzük fel, hogy a leírt heg mentén a feltételezett enyhe gyulladás során vagy resorbeálódott a még puha dentinmatrix, melyet a kisebb részben elmeszesedett kötőszövet így helyettesíthetett, vagy olyan változást szenvedett, amely részleges elmeszesedését ugyan nem zavarta, de eredeti szerkezetét felismerhetetlenné tette.

összefoglalás

Két dilacerált fog bemutatása kapcsán tárgyalták e torzképződmény irodalmát. A dilaceratio a fogat korai fejlődési stádiumában ért trauma következménye ; a már mineralizált és még lágy részek közötti topikai viszony megbomlásával magyarázható. Az egyik ismertetett esetben a dilacerált maradó metsző másodlagosan összenőtt a traumásan intrudált és így a dilaceratiót létrehozó tej metszővel.

IRODALOM. Bencze J.: Gyermekkori állkapocstörésből eredő fogcsírkárosodás. Fogorv. Szle. 57 : 213, 1964. — Berntzen, F. E.: Dilaceration. Norske Tannlaegeforen. 72 : 17, 1962. — Hehring, H. u. //. Kruse: Über die Dilazeration von Zähnen. Zähnärztl. Welt. 62 : 33, 1961. — Mathis, H.: Dilazeration oder Knichung? Dtseh. Zahn-, Mundu. Kieferheilk. 4 : 317, 1937. —Peckert, A.: Dilaceration. Im Handwörterbuch der gesamten Zahnheilkunde (Red.: A. Kantorowicz), Barth-Meusser, Leipzig u. Berlin, 1929. Bd. 1. S. 533. — Szüle L. : Adatok a fogak sérülésének kérdéséhez. Fogorv. Szle. 48: 270, 1955. — Thoma, K. H.: Oral Pathology. Mosby, St. Louis, 1950. p. 264. — Tomes, J.: A course of lectures on dental physiology and surgery. Parker, London, 1848. p. 191. — Tomes, J. : A system of dental surgery. London, 1859. — Wedl, C.: Zwei Fälle von geheiltem Bruch von Zähnen. Dtseh. Vjschr. Zahnheilk. 5 : 7, 1867. -— Wedl, C.: Pathologie der Zähne. Arthur Felix, Leipzig, 1901. I. Band S. 156. — Wunschheim, O.: Frakturen, Infraktionen und Knickung der Zähne. Ost.-ung. Vjschr. Zahnheilk. 20 : 45, 1904.

Д-р Л. Бохотка: Dilaceratio dentis

Dilaceratio является следствием травмы постигающей зуб в ранней стадии его развития: данное являние можно объяснить разрушением топической связи между минерализированными и еще мягкими частями.

Dr. L. Bohátka: Dilaceratio dentis.

Unter Dilazeration versteht man in der Zahnheilkunde an den Keimen der bleibenden Zähne durch die Vermittlung der Milchzähne bei einem Sturz oder sonstigem Trauma entstehende Deformierungen und Schädigungen. Die Folgeerscheinungen können mit der Störung des topischen Verhältnisses der schon mineralisierten und der noch weichen Teile der Zahnsubstanz erklärt werden. Der Verfasser gibt einen Fall bekannt in dem der dilazerierte bleibende Schneidezahn mit dem traumatisch intrudierten, die Dilazeration hervorrufenden Milchschneidezahn sekundär verwachsen war.