Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-02-01 / 2. szám

PROTETIKAI CSONTTAN 49 Közlemény a Kecskeméti Megyei Kórház (igazgató-főorvos: Takács Sándor dr.) Stomatológiai Osztályáról (főorvos: Szántó György dr.) Protetikai csonttani vizsgálatok a palatum és velum határterületén írta: SZÁNTÓ GYÖRGY dr. A teljes fogpótlás eredményeinek vizsgálata [6] kimutatta azokat az okokat, melyek az eljárásmód sikerét gyakran kétségessé teszik, vagy teljesen meghiú­sítják. A teljes protézisek jelentős részét nem viselik, használhatatlannak minősítik. A fogászati szakrendeléseken készített minden 5. alsó és minden 8. felső teljes fogművet nem viselték. Külföldi utóvizsgálatok is hasonló eredménytelenség­ről számolnak be, így Göllert\\\ 33% balsikert, Lohrer [4] 21,4% eredmény­telenséget állapíthattak meg. A részletes elemzés szerint a teljes felső fogpótlásoknál 39,6% a hátsó lezárás hiányossága, 52,7% a tuber táji alaplemezrész (Tuberumfassung) nem meg­felelő kiképzése észlelhető. A teljes felső fogművek dorsalis széli kiterjesztésének és kiképzésének hibái: a nem kielégítő szakmai ismeretanyag, részben a csonttani alapismeret hiányos­sága. A protetikai szakma művelésénél a dorsalis alaplemezrész csonthatárai, il­letőleg támpontként felhasználható csontrészei: 1. Tuber maxillare a felső állcsont hátulsó felszíne (facies intratemporalis) folytatásában, a fog­medernyúlvány (processus alveolaris) hátsó találkozási területén levő csont­gumó, Kemény [2] elnevezése szerint. Varga [7] csonttani vizsgálataiból is ismeretesen, ez az esetek többségében, környezetéből gumószerűen kiemelkedik. Előfordulhat azonban, hogy nem ki­emelkedő, hanem lapos a csontfelszínek ezen találkozási területe, sőt olykor be­mélyedés is észlelhető. E variációk szerint Kemény pozitív, semleges és negatív tuberekről tárgyal. Támpontként a pozitív tuber használható, látható, tapintható, a processus palatinus-szal többnyire tompa szöget zár be. 2. Crista marginalis, a szájpadcsont (os palatinum) vízszintes részének (pars horisontalis) hátulsó, éles szabad széle. Ez alólról határolja a hátsó orrnyílást (choana). A klinikumban nem látható, részben kielégítően tapintható, azonban az orr­­fuvási effektusban (Nasen-Blas-Effekt) észlelhető, megjelölhető támpont. 3. Spina nasalis posterior, a középvonalban, a kétoldali szájpadcsont egyesült kiemelkedése (crista nasalis) folytatásában kiszögeléssel végetérő csontléc, csonttövis. Nem látható, de kielégítően tapintható, és a két oldalsó részén látható göd­röcske (foveola palatina) is jelzi, támpontként használható. 4. Hamulus pterygoideus, az ékcsont (os sphenoidale) röpnyúlványának (processus pterygoideus) me­dialis, keskenyebb és hosszabb lemezének (lamina medialis) alsó, kampószerű, kissé oldalra görbült vége, melyen barázda fut (sulcus hamuli pterygoidei). Olykor látható,^/ tapintható, megjelölhető támpont. A hátsó határvonal klinikai támpontjai c. közleményben [5] már utaltam a csontrészek alak- és térbeli különbségeinek összefüggésére és jelentőségére.

Next

/
Thumbnails
Contents