Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

344

KISHÁZI KATALIN DR.

Fogorvosi Szemle, I.XII., 344—346. 1969.

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájáról (igazgató:

Adler Péter dr. egy. tanár) és Debrecen MJ Város Iskolafogászatáról (főorvos:

Sárkány Ilona dr.)

A felső első maradó nagy őrlő reinclusiója

írta: KISHÁZI KATALIN dr.

Az irodalom „elsüllyedt”, ill. „elmerült” fogról szól akkor, ha a már áttört fog — bár nem távolították el — látszólag hiányzik, illetve szomszédjainál lényegesen közelebb áll az íny szintjéhez; részlegesen vagy teljesen lágyrészek borítják. Az anomália más néven is ismeretes: ankylotizált, bezárt, beékelt fog (enclavement), részleges vagy másodlagos retentio, „másodlagos” infraocclusio. Szerintünk a legtalálóbb alighanem a — partialis vagy totalis — reinclusio kifejezés; ezért használtuk a címben. Mivel tejfogakon lényegesen gyakoribb, a közlemények elsősorban ezekkel foglalkoznak, a maradókkal alig. E körülmény kellően indokolja, hogy az általunk felső maradó fogon észlelt reinclusióról beszámoljunk.

Észleletünk: A klinikai iskolafogászati szakrendelésen 1969. januárban kezelésre jelentkezett D. I. 17 éves tanuló. Vizsgálatkor mellékleletként feltűnt, hogy a jobb felső quadransban a 6+ amalgámmal tömött rágófelszíne az íny szintjében fekszik. Röntgenképen (1. ábra) jól látszik, hogy a 6+ az 5+ és

1. ábra. Rtg-kép

2. ábra. a) Csontos összenövés (nagyítás 60 X ) b) Csontos összenövés (nagyítás 100x )

7 + közé „süllyedt”; jól látszik továbbá a rágófelszín két fémtömése. A gyökerek látszólag épek; csúcsuk a sinus maxillarisba vetül. A hidegre reagáló fog a betegnek semmiféle panaszt nem okozott. A fogazat állapotát lenyomattal megörökítettük, majd a szülők beleegyezésével 1969. jan. 27-én heíyi érzéstelenítésben a jobb felső első nagy őrlőt a környező alveolaris csonttal és lágyrészekkel együtt véséssel eltávolítottuk. Igyekeztünk a fog topikai viszonyát