Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

326

FŰZI M. DR.—CSUKÁS ZS. DR.

nellák izolálására nem alkalmasak. Minthogy a normál szájflórában rendszerint megtalálható, régebben többnyire ártalmatlan commensalisnak tekintették, egyes szerzők a fogkőképződés elősegítése révén tartották jelentősnek a pyorrhoea alveolaris aetiologiájában [18]. Újabb megfigyelések arra mutatnak, hogy a száj üreg gyulladásos folyamataiban megtelepedett veillonellák endotoxin ja a szöveteket direkt károsítja. Rizzo és Mergenhagen [19] nyulak szájnyálkahártyájába fecskendezett endotoxinnal gyulladásos infiltratiót idézett elő és a preparált nyálkahártyán az endotoxin intravénás beadása haemorrhagiás — necrotikus Shwartzman-reakciót váltott ki. Feltételezik, hogy az emberi gingivitis ulcerosa flórájában előforduló veillonellák hasonló pathologiás elváltozásokat okoznak, és a gingivitis exacerbatiója a véráramba kerülő különböző endotoxinok provokáló hatására jön létre.

A veillonellák antibioticum-érzékenységét újabban kezdik tanulmányozni, de a metronidazol hatását eddig nem vizsgálták. Eredményeink alapján a törzseket metronidazol érzékenység jellemzi, primaer resistentiát nem találtunk. A gátlás erőssége nem olyan nagyfokú, mint a fusobacteriumoknál (minimális gátló koncentráció 0,12—0,25 ^g/ml) és inkább a Bacteroides és Leptotrichia genusnál kapott értékeknek felel meg. Vizsgálataink megerősítik korábbi hypothesisünket, hogy a metronidazol aktivitása az anaerob mikrobák ellen irányul és azt mutatják, hogy nemcsak a spirochaetákra, spórás és spórátlan pálcikákra, hanem a coccusokra is kiterjed. A metronidazol therapia tehát a szájüreg gyulladásos folyamataiban és a nyálban előforduló számos anaerob bacteriumfaj szaporodását gátolja és ez a komplex hatás magyarázza a fusospirohaetás infectiókban észlelt gyors klinikai javulást,

IRODALOM: 1. Shinn, D. L. S. : Lancet 1962. 1, 1191. — 2. Davies, A. H., Me Fadzean, A. J., Squires, S. : Brit. Med. J. 1964. 1, 1149. — 3. Shinn, D. L. S., Squires, S., Me Fadzean, A. J. : Dent. Pract. 1965. 15, 275. — 4. Duckworth, B., Waterhouse, J. P., Britton D. E. B., Nuki, K., Sheihan, A., Winter, B., Blake, G. C. : Brit. Dent J. 1966. 120, 599. — 5. Glenwright, H. D., Sidaway, D. A. : Brit. Dent. J. 1966. 121, 174. — 6. Stephen, K. IF., Me Latchie, M. F., Mason, D. K., Noble, H. W., Stevenson, D. M. : Brit. Dent. J. 1966. 121, 313. — 7. Fletcher, J. P., Plant C. G. : Oral Surg. 1966. 22, 729. — 8. Gyenes, V., Miczbdn, I., Benes, G. : Fogorv. Szle. 1968. 61, 330. — 9. Davies,

A. H. : Brit. J. vener. Dis. 1967. 43, 197. — 10. Fűzi, M., Csukás, Zs. : Orv. Hetilap,

1 969. НО, 1605. — 11. Fűzi, M., Csukás, Zs. : Orv. Hetilap, 1969. 110, 2154. — 12. Fűzi, M., Csukás, Zs. : Közlés alatt. — 13. Langford, G. C. Jr., Faber, J. E. Jr., Pelczar, M. J. : J. Bact. 1950. 59, 349. — 14. Foubert, E. L. Jr., Douglas, H. C. : J. Bact. 1948. 56, 25. — 15. Sims, W. : Brit. Dent, J. I 960. 108. 73. — 16. Bogosa, M. : J. Bact. 1964. 87, 162. — 17. Bogosa, M., Bishop, F. S. : J. Bact. 1964. 88, 37. — 18. Ball, C.,Hovitt,

B. : J. Inf. Dis. 1925. 37, 112. — 19. В izzó, A. A., Mergenhagen, S. E. : Proc. Soc. Exp. Bioi. Med. 1960. 104, 579.

M. Ф ю 3 и, 3. Ч у к а ш: Чувствительность штаммов вейллонеллы в отношении метронидазола.

Авторы исследовали чувствительность 33 штаммов вейллонеллы in vitro в отношении метронидазола и нашли, что все они чувствительные. Этот результат подтверждает мнение авторов, что антимикробная активность метронидазола направляется против анаэробных микроорганизмов и что его терапевтическое действие при фузоспирохетных инфекциях является последствием торможения анаэробной микробной флоры.

Döz. Dr. М. Fűzi und Dr. Z. Csukás: Metronidazol-Sensibilität von Veilonella-Stämmen.

Die Verfasser haben 33 Veilonelia gazogenes Stämme in vitro auf Metronidazol- Empfindlichkeit geprüft, sämtliche Stämme waren sensibel. Durch diese Untersuchungsergebnisse wurde frühere Auffassung der Autoren erhärtet, wonach die antibakterielle Aktivität des Metronidazol gegen die anaeroben Mikroorganismen gerichtet ist. Die therapeutische Wirkung des Metronidazol beruht also bei Infektionen durch Fusospirochaeten auf der Hemmung des Wachstums der anaeroben Mikroflora,