Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

148

KAÁN MIKLÓS DR.

felületi jellegzetességeit csak nagyon kevéssé tükrözik. Svenson is rámutat arra, hogy az egykori nyálkahártyafelület utánzása hibának teltinthető.

E mechanikus szemléleti mód követői által készített protéziseken egyénenként és oldalanként (jobb-bal) azonos nagyságú és elhelyezésű — szerzőnként jellegzetes — szimmetrikus buccinator-támaszokat, felületformákat találunk. Senki előtt nem lehet kétséges azonban az, hogy az élő szervezetre, így a rágóapparátus egészén belül e kis területre sem lehet jellemző az egyénenkénti formaazonosság, vagy a két oldal közötti teljes szimmetria.

Kemény az előbb említett szerzőktől eltérően a buccinator-tájék klinikai anatómiai adottságait gondosan elemezve meghatározta az izomtámasz készítésének javallatait és ellenjavallatait. Ő az individualitás maximális figyelembevételével fogpróba alkalmával hideg viasz faragásával formálja meg az izomtámaszokat. Többek között szem előtt tartja a pofa szájnyitáskor bekövetkező helyzetváltoztatását és a nyálkahártyája lebenyezettségét (2. ábra). Szerinte arra kell törekedni, hogy szájnyitáskor a musculus buccinator megfelelő intenzitással érintkezzék az izomtámasz polírozott felszínével stb. Hromatka, Kemény gyakorlati módszerét követi s leszögezi, hogy bár a buccinator-támaszok nagysága különböző, felszínük formája mindig konvex.

A szerzőknek egy kisebb csoportja amellett foglal állást, hogy a praemolaris— molaris tájékon a műínyt a környező izomzat működése közben, képlékeny anyagból, funkcionálisan alakítsuk ki. Grafdijk 1930-ban, később Schwindling, Rüssel, Suvin ajánlanak gyakorlati módszert a műíny funkcionális kialakítására.

E problémakörrel foglalkozó szerzők véleménye nem egységes azon a téren sem, hogy a buccinator-tasak anatómia képletek által határolt üreg-e, vagy csak azáltal keletkezik, hogy a vestibulumba került anyagok a pofa e körülírt részét a kültakaró irányába kiöblösítik. Pl. Köhler a masseter elülső szélénél esetenként megtalálható „fél cseresznye nagyságú” üreget említ. A buccinatortasak elnevezés Fish-tői származik, de szerinte ez nem valódi, hanem akcidentálisan művileg támadt üreg. Eisenring szerint fogatlan szájban is hiba buccinator-tasakot feltételezni, ha van, ez csak rendkívül ritkán fordul elő. Villain és Hromatka részletesen elemzik e terület anatómiai viszonyait, a szerintük igen ritka a buccinator-tasak teljes hiánya. Kemény megkülönbözteti a buccinatortasaktól a „buccinator-hasadékot”, mely praeformált anatómiai adottság, s főként lapos vagy negatív gerinc esetén fordul elő.

V izsgálati módszer

Vizsgálataimnak három célja volt:

1. Az általam kidolgozott eljárás segítségével vizsgáljam a fogatlan gerinces a bucca viszonyát a köztük levő térség formai és kiterjedésbeli egyéni jellegzetességeit, alakváltozását funkció közben, s idős korban a sorvadási folyamatoknak megfelelően.

2. E megfigyelések birtokában olyan módosított eljárás kidolgozása, melynek segítségével lehetővé válik a praemolaris—molaris tájéki műíny funkcionális kialakítása.

3. Tanulmányozni, hogy a funkcionálisan kialakított műíny hogyan befolyásolja az alsó teljes protézisek funkcionális stabilitását, és az incorporatiós folyamatot.

A fogatlan gerinc és a bucca viszonyát 52 esetben vizsgáltam nemre és korra való tekintet nélkül. A vizsgált egyének közül 40-nél (76,9%) dupla sellakból (drótbetét nélkül) egyéni kanalak, 12 egyénnél a jobb és bal oldali fogatlan gerincre külön-külön fél egyéni kanalak készültek, melyek mesialisan kb. az