Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

SZŰRŐVIZSGÁLAT

139

tolt) О. E. száma között negatív, gyenge közepes erősségű, de szignifikáns rangkorreláció áll fenn. Tehát azokon, akiknek több O. E.-ük van, kevesebb betegséget találtunk, jóllehet a teljes occlusióval rendelkezőkön talált diagnosisok száma 0,9-del meghaladja az átlagot.

Az 0. E.-nek a „kell” százalékában kifejezett száma és a naponta átlagosan felvett kalóriamennyiség között a rangkorreláció negatív, közepes erősségű.

Az О. E. fenti száma és a tápláltsági index között nincs kimutatható korreláció, viszont a rangkorreláció negatív, közepes erősségű az energiaforgalom hányadosával.

Az elmondottakból véleményük szerint az a következtetés vonható le, hogy a több O. E.-gel rendelkező személyek kvantitatív szempontból általában gyengébben táplálkoznak a kevesebb 0. E.-gel rendelkezőknél, ha mind a természetes fogak, mind a pótlások által adott 0. E.-et figyelembe vesszük.

V. A fogazat helyreállításához szükséges orvosi munkaidő meghatározása

1. Az ismertetett adatok alapján meghatározhatjuk azt —s ez további számításainkhoz nélkülözhetetlen —, hogy a reprezentált populáció száz tagjának fogazati státusa miiven képet mutat.

Száz személyből teljesen fogatlan 28. A fennmaradó 72-nek van (546 meglevő természetes foga (225 incisivus, 153 caninus, 162 praemolaris, 106 molaris), ebből 34 carieses és 1 tömött. Van 88 szanálatlan radixa, 53 természetes occlusiós egysége. Száz személyre 688 pótolt fog jut, amiből 9 beépített; összesen 295 pótlással kialakított 0. E. Van tehát összesen 1334 (természetes + pótolt) foguk, 348 occlusiós egységük.

Teljesen egyet lehet érteni tehát Balogh-gal [2], aki szerint „a prevenció hiányosságai öreg korban kulminálnak”. Úgy gondoljuk, különösen érvényes ez a megállapítás hazánk idős parasztlakosságára.

2. Egészségügyi ellátásunkra, ezen belül a fogászati ellátásra is érvényes ma még — néhány részterület kivételével — a passzív ellátási formák túlsúlya. Tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy a fiatal korosztályok aktív, gondozás-jellegű ellátásának további kiépítése, sőt fokozása mellett ilyen fogászati ellátást kell az egészségügyi szolgálatnak biztosítania a felnőtt és idős korosztályok számára is. Az általános fogászati gondozás széles körű bevezetését ma már jelentősen megkönnyíti a lakosság biztosítottságának csaknem teljes volta. E módszer alkalmazása egyebek között majd azt is eredményezi, hogy a jövőben az idős kort megérő személyek fogazata a jelenleg észleltnél lényegesen komplettebb és jobb lesz.

•3. Az általános fogászati gondozás bevezetésének káderszükségletét csak további — minden lakosságcsoportra kiterjedő — morbiditási vizsgálatok alapján lehet meghatározni.

Szűrővizsgálatunk alapján a reprezentált populáció fogazatának teljes szanálásához szükséges orvosi munkaidő igényt a következőképpen határoztuk meg:

Mint láttuk, 100 személy közül 28 teljesen fogatlan, ebből 13-nak azonban, teljes fogpótlása van. 15-nek szükséges teljes pótlás. A 34 szuvas fog egyharmada még konzerválható, 23-at azonban el kell távolítani. Ugyancsak el kell távolítani a 88 gyökér maradványt. A meglevő természetes fogak 10%-át a fogpótlás előkészítése során kell kihúzni. Ennek következtében újabb 14 személy válik teljesen fogatlanná. 58 személynek van tehát szüksége részleges fogpótlásra: 1/7-üknek beépített (48 korona, 20 híd), B/7-üknek pedig részleges lemezes pótlást kell készíteni (becsült adatok).

A tíéky [4] által közölt időszükséglet figyelembevételével 100 idős hajdúszo-