Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1969-05-01 / 5. szám

140

KÁROLYI GY. DR,—DEMÉNY S. DR.

boszlói mezőgazdasági foglalkozású lakos fogazatának teljes rendbetételéhez szükséges orvosi munkaidő az alábbiak szerint alakul:

Fog- és gyökéreltávolítás ................ 176

Fogtömés........................................... 11

Lemezes pótlás

teljes......................................................... 29

részleges................................................... 50

összesen .......... 79

Beépített pótlás:

korona ...................................................... 48

hídpótlás .................................................. 20

Összesen. . . .

á 10 perc=176Ü perc á 20 perc = 220 perc

á 90 perc = 7110 perc

á 60 perc=2880 perc á 150 perc=3000 perc 14 970 pere=

= 250 orvosi munkaóra

Hajdúszoboszlón szűrővizsgálatunk idején a 60 éven felüli mezőgazdasági foglalkozású személyek száma közel 1500, tehát egy fogszakorvos több, mint kétéves teljes munkája lenne szükséges e feladat elvégzéséhez. E számításnál nem vettük figyelembe sem azt, hogy ezen két év alatt a fogazat tovább romlik, sem pedig azt, hogy időközben újabb korosztályok érik el a 60 évet.

4. Kétségtelen, hogy az egészségügyi szolgálat mai adottságai mellett ilyen feladatot nem képes megoldani. A felmerülő jogos igények kielégítésével is nehezen birkózik meg, s ezek jelenleg még messze alatta maradnak a reális szükségletnek. A fentebb közöltek alapján ugyanis —úgy hisszük —jogosan cáfolhatók a közszájon forgó, túlzó és kellően meg nem alapozott vélemények, melyek szerint „jelenleg” — 1966 után — „hála a kedvezményes fogellátáshoz való jog kiterjesztésének, minden termelőszövetkezeti tag egyszerre akarja rendbeszedetni fogazatát”.

5. Fentebb már említettük az egészségügyi szolgálat munkájának aktívabbá tételét elsősorban a gondozási módszernek az egész lakosságra való fokozatos kiterjesztése útján. Feltétlen helyes egészségpolitikai koncepció a fogászati ellátás vonatkozásában az, hogy mindenekelőtt a legfiatalabb korosztályok optimális, folyamatos gondozását kell biztosítani. Helytelen lenne azonban és sohasem vezetne az általunk is felvetett kérdések megoldásához, ha ez a munka a szakemberek számának szaporításával párhuzamosan nem terjedne ki az iskoláskoron túl levő felnőtt lakosság, majd az öregedő és idős korosztályok gondozására is. A folyamatos munka időben, a szakemberek ésszerű, decentralizált letelepítése pedig térben teszi megoldhatóvá e kérdést.

Addig pedig, amíg nem sikerül biztosítani az egész lakosság gondozását, a gondozásba be nem vont csoportok részéről jelentkező jogos igényeket a fennálló lehetőségeken belül a legjobban kell kielégíteni.

VI. Fontosabb megállapításaink összegezése

a) A vizsgált lakosságcsoport természetes fogainak 20,2%-a van meg. Ez az arány a férfiakon kedvezőbb, mint a nőkön, a legidősebb korosztályokban kedvezőbb, mint az 5—10 évvel fiatalabbakban. A szuvas fogak száma kevés, arányuk — fogcsoportonként is — lényegesen eltér a fiatalabb korúnkon észleltektől. Tömött fog praktikusan nincs.

b) A férfiak fogelvesztése később kezdődik, de rohamosabb, mint a nőké. Fogcsoportonként a férfiakon a praemolarisok, nőkön a caninusok különös figyelmet érdemelnek. Elvesztésük mértékét az életkilátások alakulása egyik indikátorának lehet tekinteni.

c) A vizsgált csoport egy főre jutó DMF értéke 26,78 protetikai indexe 32,0