Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
PULPO VIT AL 113 3. A tulajdonképpeni sapkázó anyag a Cp-CAP Pulpovilal por a hozzá szükséges folyadékkal. A por Ca(OH)2-t, zirkoniumdioxiáot, cinkoxidot, cinkacetátot és kanadabalzsamot, a folyadék eugenolt, perubalzsamot, kolofoniumot és hydroxikinolint tartalmaz. E cement a pulpaseb fedésére szolgál. Ugyanúgy kell megkeverni, mint a többi fogorvosi cementet; egy-két perc alatt köt. Kötés utáni szilárdsága megközelíti a többi fogorvosi cementét, ezért külön cementalábélelés nem szükséges. * A készítmény nem különbözik lényegesen más, hasonló célra gyártott készítménytől (pl. Ledermix és Aristomix). A Pulpovital alkalmazásánál szerzett tapasztalataimról a következőkben számolok be: Én kezeltem 1967. február 1-től a klinika minden betegét, akinek kezelés kapcsán akár véletlenül, akár előrehaladott szuvasodás folytán megnyílt a pulpája. Ezeken válogatás nélkül megkíséreltem a pulpasapkázást Pulpovitallal, függetlenül az expositiós felület nagyságától és esetleges kisebb pulpavérzéstől vagy roncsolástól. Nem sapkáztam, ha a pulpában purulens vagy nekrotikus folyamat állt fenn. A szuvas részeket minden esetben egy ülésben távolítottam el, általában érzéstelenítés nélkül. Ha az mégis szükségesnek tűnt, a klinikán használatos 2%-os liodocain-adrenalin oldatot alkalmaztam. A pulpa-expositio nagysága a tűszúrásnyi pont és több mm2-nyi, egyes esetekben az egész pulpakamrafal terjedelme között váltakozott. Az expositiós nyílás közelében a szuvas részek eltávolítására a fúrókkal szemben a kézi műszereket részesítettem előnyben. Lobmentes esetekben, hacsak egyéb kényszerítő ok, pl. erős pulpa- vagy ínyvérzés nem akadályozta, egy ülésben sapkáztam. Fokaldry-jal való kimosás és szárítás után a nyomás nélkül is jól alakítható keménységű Pulpovital cementből a szokásos cementalapkészítés mintájára gondosan lezártam az exponált részeket. Az aránylag gyors (2—3 perces) kötési idő után a definitiv tömést is elkészítettem. Minden esetben röntgenkép is készült közvetlenül a kezelés után. Amikor a beteg pulpagyulladás szubjektív tüneteiről számolt be, előzetesen paszta-kezelést végeztem. Az üreg Fokaldry-jal való kimosása és szárítása utákis vattagombócon vittem a pasztát a pulpa-sebre és ideiglenesen nyomás néni kül zártam le Fletcherrel. A panaszok a pasztakezelés után néhány perccel, legkésőbben is 1 —2 óra múltán majd minden esetben megszűntek, a fogak tünetmentessé váltak. Amennyiben a másnapra, legkésőbben harmadnapra visszarendelt beteg panaszmentes volt, elvégeztem a direkt pulpasapkázást Pulpovitallal. Ezen alkalommal a betegeket kikérdeztem esetleges panaszaik, valamint a fog használhatósága felől, majd hőingerekkel, szükség esetén elektromos vitalometerrel ellenőriztem a fog vitalitását. Ugyanígy jártam el pulpahvperaemiára utaló szubjektív panaszok esetén is. E klinikai vizsgálati sorozat 9 hónapja alatt összesen 104 beteg 119 fogán végeztem el a pulpa sapkázását Pulpovitallal. Ebből csupán 3 tekinthető indirekt sapkázásnak, a pulpa megnyitása nélkül. 39 esetben vérzett а рифа kisebbnagyobb mértékben, nagyobb fokú pulpa-roncsolás (véletlen szondázás vagy befúrás következtében) csak 7 esetben fordult elő. 86 fogon, többnyire caries profunda ellátása kapcsán a lobmentesnek tűnő pulpa exponálódott, 17 fogon általában 1—2 napos anamnesissel, de már tipikus pulpitises, 13 fogon még csak pulpahyperaemiás panaszai voltak a betegeknek. Hyperaemia (13), gyulladás (17) és erősebb vérzés (21) miatt összesen 51 esetben láttam indokoltnak a pasztakezelést sapkázás előtt. * Hosszabb állás során e cement minősége kedvezőtlenül változik; ha frissen bontott üvegből vesszük a port és folyadékot, a kötés igen gyors, ha hosszabb ideje használt üvegből, elhúzódik és a végproduktum nem éri el a megszokott keménységet.
