Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
108 OSZETZKY TIBOR DR. és a fogmedernyúlvány szinte teljesen eltűnik. Ezután a folyamat a szájban megszűnik és a gingiva ismét sima és normális vérteltségűvé válik. A paradontosis e formája egymagában nem jön létre, csak a keratosis palmaris és plantaris egyidejű fennállásával. Ebben az esetben tehát nem a szokásos parodontosisról van szó, hanem annak olyan formájáról, amely oki összefüggésben áll a tenyéri és talpi hyperkeratosissal. A helyi konzervatív, vagy sebészi beavatkozás a folyamat megállításában vagy ütemének csökkentésében éppen annyira eredménytelen, mint a keratosis bőrgyógyászati therapiája [5]. A syndroma debilitással és testi fejletlenséggel szokott együttjárni. Kórszövettanilag: a gyökérhártyát alkotó rostok degenerálódnak, töredeznek, utóbb a helyén laza hyperaemias sarjszövet képződik. Ezzel egyidejűleg megindul a hám burjánzása, melynek során a képződött tasak fertőződése a fogmeder körülírt, idült osteomyelitisére vezet. A betegség előfordulása nagyon ritka, az 1924—1963 közti időben 25 eset került közlésre. Az irodalmi közlések szerint a betegség recessiven öröklődik, nagy kihagyásokkal. A közölt irodalmi esetekben a szülőknél a klinikai tünetek nem voltak fellelhetők. Hat esetben a recessiv öröklődés csak a harmadfokú unokatestvérnél manifestálódott. A szülők vérrokonsága néhány esetben kimutatható volt. A betegség nemek szerinti megoszlásában szignifikáns differencia nincsen [6]. Eseteink ismertetése Osztályunkon 1962-ben ellátásra jelentkezett egy 11 esztendős cigányleány paradontosisos panaszok miatt. Feltűnt, hogy fiatal kora ellenére már nem voltak tejfogai. Fogazata mérsékelten hiányos volt. All éves leánynál előrehaladt foglazulás állott fenn, ami étkezésében akadályozta. A testileg és psychésen is gyengén fejlett leány mindkét tenyerén — a hypotenáron — és talpán kifejezett hyperkeratosis volt látható, ami a kézhátra és lábfejekre is kiterjedt. A szülők elmondása szerint a keratosist már kevéssel a születés után észlelték, a korral fokozódott. A beteg utóbb megfigyelésünk alól kiesett, és amikor 16 éves korában újból jelentkezett, fogazata már nagyon hiányos volt, a parodontosis pedig igen előrehaladt. A foglazulás fokára jellemző, hogy a kórházi kivizsgálás ideje alatt három fogát sajátkezűleg távolította el. A tenyéren és talpon korábban észlelt keratosis változatlanul fennállott, a kézfeji elváltozás enyhébb formában a lábfejen erőteljesen volt látható. A leány beszéde akadozó, pösze volt, mozgása suta, ügyetlen, mentálisán határozottan retardált, időben desorientált, színtelen, sivár hangulatú. A psyches alterációk miatt önálló munkára nem volt alkalmas. 1. ábra. Hyperkeratosis plantaris 2. ábra. A hyperkeratosis a lábfejen és a körmök displasiája
