Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
GYULLADÁSOS PULPÁJŰ FOGAK 101 Közlemény a BOTE Fogorvostudományi Kar Konzerváló Fogászati Klinikájáról (igazgató : Boros Sándor dr. egyetemi docens, mb. tanszékvezető) Gyulladásos pulpájú fogak gyógyításának kérdése antibiotikumokkal és cortison-származékokkal írta: MÄB.AI MÁRIA dr. és HERCZEGH BÉLA dr. A pulpitises fog megtartásának ma még legelterjedtebb módja a beteg fogbél teljes kiirtása és a gyökértömés elvégzése. Figyelembe véve azonban ezen gyógy el jár ás alkalmazásánál fennálló nehézségeket és az apicalis gyökérhártya fertőződésének bizonyos százalékban előforduló lehetőségét, a fogbél gyulladásos tüneteinek megszüntetésére és a vitalitás megtartására irányuló próbálkozásokat feltétlenül positi van kell értékelnünk. E téren számtalan próbálkozás történt. Már 1902-ben Szabó József, a vitalitás megtartására törekedve, a véletlenül exponált pulpaszarvat kauterrel érintette és cinkoxid-eugenollal fedte. Általános gyógymóddal is kísérleteztek: chemotherapeuticumok, illetve antibioticumok parenteralis és oralis adásával. Több eredményt hozott a lokális kezelés, amikor a cavitásban helyeztek el különféle gyógyszereket. Kísérletek folytak többek között kloroformmal, calciumhydroxiddal, helyi érzéstele ni tőkkel, chemotherapeuticumokkal, antibioticumokkal, valamint corticoid és antibioticum keverékekkel. A corticoidokat erős gyulladáscsökkentő hatásuk miatt kézenfekvő volt a fogászatban is kipróbálni. A hydrocortisont 1949-ben alkalmazták először Hench és munkatársai az általános medicinában. Még nem telt el 10 év, amikor a fogászatban is megkezdődtek vele a kísérletek. Egymástól függetlenül az USA-ban Rapaport, Fry, Kiryati és munkatársai, Olaszországban a Pini Klinika, Svájcban Schroeder és Triadan stb. — 1958-ban hydrocortisonacetát sós suspensiójával, 1960-ban camphor-parachlorphenol-prednisolon keverékkel értek el sikereket. 1962-ben Schroeder előállította a Ledermixet. A hormontherapia súlypontja ma egyre inkább eltolódott a substitutiós indicatiók felől a hormonanalogok pharmacologiás dosisú és hatású alkalmazása irányába. — A glucocorticoid gyűjtőnéven szereplő hormonok és szintetikus származékok kémiai struktúrájában az közös, hogy a steránvázon a 11, 17 és 21-es szénatomokon hydroxil-csoportokat, a 3-as és 20-as szénatomon keto-csoportokat, s az A gyűrűben a 4-es helyen kettőskötést tartalmaznak. Példa erre a hydrocortison, az ember természetes glucocorticoidja (1. képlet). E természetes anyag hatékonysága bizonyos kémiai változtatásokkal lényegesen növelhető. Egy további kettőskötés bevitelével, a 9-es helyen fluor substitutióval és a 16-os helyen methylezéssel kapjuk a dexamethasont. E vegyület a hydrocortisonnál mintegy 35—200-szor erősebb gyulladásgátló hatású különböző pharmacologiai teszteken. E pharmacologiai összehasonlító módszerek modellgyulladások kísérletes befolyásolásán alapulnak. CH2OH CH2OH I I 1. hydrocortison 2. dexamethason
