Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

TEJFOG-AMPUTATIO 3 tott metszések készítése — azzal a hátránnyal járt, hogy nem álltak sorozatos metszetek rendelkezésre, viszont azt az előnyt is jelentette, hogy minimálisra redukáltuk a kedvezőtlen technikai behatásokat (mésztelenítés, beágyazás) és lehetővé vált a szokványos eljárásokon kívül az általunk módosított Romanes­­féle ezüst impregnatio alkalmazása is. A lényeget tekintve eljárásunk azt a szöveti eredményt hozta, hogy az inci­piens, rövid ideig tartó, TCF-behatás után alkalmazott OH--depot az esetek túlnyomó többségében a felszínes szövetrögzítés alatt igen erőteljes és kifejezett structuralis formák között lezajló meszesedési folyamatot váltott ki, mely nem annyira a dentines, hanem a csontos metaplasia képe alatt zajlott le, és a gyö­kércsatornák nagyfokú beszűkülését, szinte kiiktatását eredményezte (1—7. 1. ábra 2. ábra 3. ábra 1. ábra. Részlet a 25. sz. esetből: a képen alul a meszes elválasztó réteg, felette a TCF által denaturált szövet 2. ábra. A 2. sz. esetből az egyik gyökér részlete: a gyökércsatorna bemenete felett az ampu­­tatiós paszta maradványa, alatta a véresen átivódott, majd egyszerűen denaturált szövet', ez alatt látható (—>) a viszonylag vékony, csontszerű, meszes réteg és az alatt az élő pulpa. A gyökércsatorna beszűkülése ebben az esetben viszonylag kisfokú 3. ábra. A 3. sz. esetből az egyik gyökér részlete: a viszonylag kis mennyiségű denaturált szövet alatt igen erősen kifejezett a részben dentin-, részben csont-jellegű gyökérbeszükülés. A tengelyben élő, gyulladásmentes pulpa ábra). Ugyanekkor, mint legfontosabb negatívum, kiemelendő, hogy igen kis hajlam mutatkozik általában abscedáló gyulladásra: egész anyagunkban egy­szer fordult elő, körülírt abscessus. Csak nagy vonásokban jellemezve a szöveti képet, a Neocalc fedőréteg alatti pulpacsonk a legtöbb esetben a „szövettanilag rögzített” szövet képét adja a rögzítés (azaz a beavatkozás) időpontjában. Ebből következik, hogy a pul­pacsonk az összes vizsgált időkben hasonló képet ad. A TCF-nal rögzített pul­­parész azáltal különböztethető meg a rezidualis élő szövettől, hogy a „rögzítés” foka a Bouin-rögzítésűnél gyengébb, és az, hogy a szöveti reactio teljes hiánya­­nvilvánvaló (1. ábra). Különbségek adódnak viszont az egyes esetekben ezen réteg mélységét illetően.

Next

/
Thumbnails
Contents