Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-03-01 / 3. szám

78

CSATÓ LÁSZLÓ DR.

reactiót adhat (Berdal—Mylius, 4). Nemritkán látható e szövettani képtől eltérő szerkezet is.

A fejen és a nyakon mindenütt előfordul, ahol nyál- vagy nyálkamirigyek találhatók. Megoszlásukkal kapcsolatban az irodalmi adatok eltérőek. McDonald és Havens (16) 339 nyálmirigytumor-esetet vizsgálva 86 (22%) cyhndromát talált, ebből hetet a nyelvben (8%). Ranger és mtsai 80 kis nyálmirigytumor-esetének 35%-a volt cylindroma, az összes parotis-tumor 2%-a. A 28 cylindroma (basalioma) közül 2 (7%) helyezkedett el a nyelven. Snelling (6) hasonló esetei között szintén 35% cylindromát talált. Seifert (28) szerint csupán 15, Rawson (10) és mtsai szerint pedig 7%-ban fordul elő cylindroma a kis nyálkamirigydaganatok között. Thackray és Lucas (22) véleménye: a nagy nyálmirigy-tumoroknak 4%-a cylindroma.

Cylindroma szövettani képe. Kb. 100-szoros nagyítás

Klinikánk 20 éves anyagában 1639 szájüregi daganatból 54 nyálmirigytumort és ebből 8 cylindromát írtak le (15%). Nyelven egyet sem találtak {Vámos—Csiba, 5). A szerzők túlnyomó többsége semimalignusnak, jelentős részük pedig kifejezetten malignusak tartja a cylindromát (Johnson és mtsai, 2; Dockerty—Mayo, 3; Quattlebaum és mtsai, 15; McDonald—Havens,). A véleményeltérések a daganat sajátságos viselkedéséből adódnak. Egyrészt gyakori az incongruentia a histologiai kép és a klinikai viselkedés között. Másrészt a localisatiónak lényeges befolyása lehet úgy a terjedésre, mint a daganat hozzáférhetőségére. Több szerző szerint a daganat a perineuralis nyirokréseken át terjed (Smith és mtsai, 13; Quattlebaum', Foote—Frazell). McDonald és Havens, Berdal és Mylius szerint ez atumor fő terjedési módja. Mások ezt nem észlelték (Vámos—Csiba 26). Aperineuralis nyirokrés invasio előfordulását alátámasztja a radicalis eltávolítás ellenére is igen gyakori localis recidiva, az esetek egy részében jelentkező fájdalom és esetleges paresis. McDonald és Havens igen fontosnak tartja a környező szövetek — idegrostokkal együtti — vizsgálatát.

A késői halálozást tekintve több szerző figyelemre méltó adatokat közöl. Quattlebaum és mtsai pl. 50%-os halálozásról számolnak be. Az infiltrativ terjedést, a tokképződés hiányát vagy tökéletlenségét, a nagyfokú recidiva-hajlamot, a távoli metastasis-képződést (tüdő, hasi zsigerek, csont, agy, bőr), a relatív sugár-resistentiát tekintve könnyen indokolható ez a szám. Mindazonáltal nem kevés esetben a tumor lassan, expansive nő, tokkal rendelkezhet, metastasist nem vagy csak igen későn ad, és előnyös localisatióban a korai radicalis eltávolítás csökkent recidiva-veszéllyel, sikerrel elvégezhető.