Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2. szám
EPULIS 45 1. ábra mós öltéssel zártuk. Egy hét múlva a varratokat eltávolítottuk, egy hónap múlva a műtét helyén alig észrevehető hegecskét találtunk. Az eltávolított terimenagvobbodásokat microscopos vizsgálatra a Pécsi Egyetemi Kórbonctani Intézetbe küldtük, ahonnan a következő leletet kaptuk: „Microscoposan mindkét képlet felszínén kiérett, élesen határolt, többrétegű, el nem szarusodó laphámot találtunk, amely alatt laza kötőszövetréteg következik, lobos elemekkel (1. ábra). A szövetrészek főtömegét az ez alatt elhelyezkedő, élesen körülhatároltnak tűnő szövet alkotja, amely acidophil festődésű, megnyúlt, helyenként rostszerű elemekből épül fel. Ezek eléggé világos festődésűek, a mag a sejtek közepén foglal helyet. A sejtek plasmája a szembetűnően világos festődés mellett finoman granularis (2. ábra). A képletek centrális részében mérsékelt hegesedés mutatkozik. Mindkét szövetrész azonos szerkezetű és felépítésű. A szöveti kép alapján az elváltozás ún. granularis vagy myoblast-myomának, azaz Abrikosoff-tumornak felel meg.”* Az Abri/cosoff-féle tumort, azaz a myoblast-myomát szerzője 1926-ban írta le először. Schuermann 1958-ban több mint 300 közölt észlelésről tesz említést. Ezek között szerepelnek Thoma s az angolszász szerzők esetei is. A szájban elsősorban a nyelvben fordul elő, ritkán az ajkon s egyebütt is. A szájon kívül nemritkán a bőrben, az emlőben, hüvelyben, izomzatban észlelték. Általában jó indulatú, bár felnőttekben és idősebb korban rosszindulatú elfajulását is tapasztalták. A valódi epulis connatalis szerkezetileg ugyancsak Abrikosoff-tumor, amely azonban rendkívül ritkán fordul elő, az irodalmi adatok szerint főleg a felső állcsontgerincen, elsősorban leánycsecsemőkön. Ringertz és Lauche 11 közölt esetet gyűjtött össze. A 12. közlés Breuningtöl ered. Itt háromhetes korban került sor a leánycsecöemő bal felső tejmetszője helyén fejlődő epulis kiirtására. A 13. ilyen esetet Custer és Fust közölte ugyancsak 1952-ben, a 14.-et pedig Herrmann közölte 1957-ben. Ebben az esetben a négyhetes kisleánynak bal felső szemfoga helyén volt 2X1 cm-es Abrikosoff-tumora, amely a születéskor kisebb volt, azóta növekedett. A congenitalis epulisokat nem tartják valódi daganatoknak. Breuning hormonálisán irányított dysontogenetikus mesenchvmalis sejthalmaznak tekinti, amely embrionális telepnek köszönheti keletkezését, mások neurogen eredetűnek tartják. Esetünk ezek szerint a 15. közölt eset, amely annyiban tér el az eddig publikáltaktól, hogy nem leány-, hanem fiúcsecsemőn fordult elő, s nem a felső, hanem az alsó állcsontgerincen. * A szövettani vizsgálat elvégzéséért Romhányi professzor úrnak és Kelényi docens úrnak ezúton is köszönetünket fejezzük ki.
