Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

46

MIKLÓS ISTVÁN DR.

IRODALOM. Abrilcosoff, A.J.: Ueber Myome ausgehend von der quergestreiften willkürlichen Muskulatur. Virchows Arch. f. Path. Anat. 1926. 13. 570. — Abrilcosoff, A. J.: Weitere Untersuchungen über Myoblastome. Virchows Arch. f. Path. Anat. 1931. 18. 723. — Breuning, M.: Myoblastenmyome. 1952. Zbl. Path. 89. 6. — Hermann, M.: Über vom Zahnsystem ausgehende Tumoren bei Kindern, in Schuchardt, K.: Fortschritte der Kiefer-und Gesichts-Chirurgie. Band III. Stuttgart, Georg Thieme Verlag. 1957. 257—258. lap. —Ringertz—Lauche: idézi Herrmann. —Schuermann, H.: Sogenannte Myoblastenmyome (Abrikosoff). In Häupl. K.—Meyer, W.—Schuchardt, K.: Die Zahn-, Mund- und Kieferheilkunde. Band II. München u. Berlin, 1955. 743— 744 lap. — Thoma, K. H.: Congenital epulis. In Thoma: Oral pathology. St. Louis, Mosby Co. 1954. 1370—1373. lap. Custer R. P. — Fust, J. A.: Congenital epulis. Amer.

J. Clin. Path. 1952. 22. 1044.

Д. Ш р а н ц, Й. Н ь я р а д и: Случай врожденного эпулиса.

У 6-месячного мальчика был обнаружен в левой нижней челюсти эпулис, оказавшийся опухолью Абрикосова.

Prof. Dr. D. Schranz und Dr. J. Nyárády: Über einen Fall von Epulis connatalis.

Der am linken unteren Teil lokalisierte Zahnfleischtumor eines 7monatigen Säuglinges erwies sich als Abrikosoffscher Tumor.

Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikáról (igazgató: Hattyasy Dezső dr. egyetemi tanár, az orvostudományok doktora)

Vizsgálatok a fogágyban occlusiós erők hatására keletkező traumás elváltozásokról

Irta: MIKLÓS ISTVÁN dr.

Az occlusiós eredetű traumás fogágyelváltozásokra elsőnek Károlyi (8) hívta fel a figyelmet. Hazánk fiai közül még Morelli (13), Molnár (12), Kemény és Rehák (9), Sugár (15, 16), Huszár (7), Viltsek (17, 18) tárgyalta e kérdést. Külföldi szerzők a húszas évek óta kezdtek behatóbban foglalkozni e problémával, s ma már kiterjedt irodalma van. Az utolsó években több szerző (1, 2, 3, 4, 5, 6, 14, 19, 20, 21) vizsgálatai nyomán tisztázást nyert a traumás occlusio egyik igen fontos alapvető kérdése, hogy az occlusiós trauma nem okoz ínygyulladást, hanem csupán a fogtámasztó szövetek károsodását, s hogy ínygyulladás egyidejű fennállása vagy társulása esetén is csak abban az esetben fokozza azt, ha az a mélybe nyomulva a támasztószöveteket elérte. Ezek a megállapítások, valamint az oboásoknál, fagottosoknál (10) és a klarinétosoknál (11) foglalkozási ártalomként fellépő traumás fogágyelváltozásokkal kapcsolatos vizsgálataink nagy segítségünkre voltak a sokkal bonyolultabb occlusiós traumás elváltozások tüzetesebb megismerésében.

Az occlusiós eredetű káros hatások a fogágyban olyan jellegzetes elváltozásokat hoznak létre, mint amilyeneket a klinikai subjectiv és objectiv tünetek, valamint a röntgenfelvételek alapján diagnostizálhatunk. Subjectiv panaszok a túlterhelt fogakon, a fogmedrükön fellépő és az arcba is kisugárzó tompa jellegű érzékenység, fájdalom, amely kezdetben csak rágás alkalmával jelentkezik, később azonban állandósulhat, s a fogak kopogtatásakor és oldalharapáskor fokozódhat. Objectiv elváltozások tüneteiként legtöbbször gyulladásmentes íny mellett a fogak vándorlását, lazulását, eldőlését és diastema képződését látjuk. Előrehaladott folyamatokhoz a lerakodott lepedék és fogkő nyomán gyakran társul idült jellegű ínygyulladás, mély gennyedő tasakok és parulisok is, melyek a fogágy pusztulását, a fogak nagyfokú mozgását, elvesztését siettetik. A röntgenfelvételek a fogágyban igen sokféle elváltozást mutat