Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-02-01 / 2. szám

34 CZUKOR J. DR —BAKÓDY R. DR. Ugyancsak nem tisztázódott a hatásmechanizmus kérdése sem. Egyben a szerzők megegyeznek: a F az apatitkomplexusba épül be. Ericsson in vitro kísérletekkel azt bizonyította be, hogy a F elősegíti a Ca kiválását telített oldat­ból, hatására nagyobb kristályok képződnek. In vivo kísérletekben kimutatta, hogy az apatitkomplexus -OH ionjai F-ra cserélődnek ki, de kis mennyiségben CaF2 is képződik. Ugyancsak Ericsson a plaqueoknál antibacterialis és enzymgátló hatást is észlelt. Egyes szerzők kiemelik, hogy a F adagolás mellett feltűnően kevés a gingivitisek száma, az odontolithiasis a minimálisra csökken. A fluoridoknak a fog keményállományába való beépíthetősége a mineralisa­­tio kezdetétől a dentitio befejezése utáni időszakig, pontosabban a foggyökér teljes kifejlődéséig tarthat. Ebben számos szerző — köztük Ericsson, Marthaler, Gedalia — megegyezik. Felmerült a toxicitás kérdése is. A szervezetbe juttatott F ui. a fogakon kívül hasonlóképpen kötődik a csontokban, valamint a központi idegrendszer sejt­jeihez és a vesetubulusok hámsejtjeihez. Singh a fluorosisnak öt klinikai mani­­festatióját írta le: dentalis-, skeletalis-, neurológiai-, visceralis fluorosist és a metabolikus elváltozásokat, úgymint a veseelégtelenséget, calcium- és fehérje­­metabolismust. A dentalis fluorosis — foltos zománc — a toxicosis legenyhébb formája. Há­rom fokozata ismeretes. Az első fokú: opálos foltok a zománcon. Másodfok esetén világosbarna elszíneződések láthatók, míg a harmadfokú dentalis fluorosisnál jól észrevehető nagyságú gödröcskék járulnak az elváltozáshoz. A fluorosis sú­lyosabb formái 2,0 mg/1 feletti F-tartalmú ivóvizet fogyasztók körében figyel­hetők meg. A skeletalis fluorosisban az osteomalacia és osteoporosis dominál. A neurológiai kórképek különböző paraesthesiákban nyilvánulnak meg. A többi elváltozás közül a veseelégtelenséget, valamint a fokozott arteriosclerosist kell kiemelni. Sós felhívja a figyelmet arra, hogy a fluorosis veszélyét nagymértékben fo­kozza az a körülmény, hogy a károsító adag csak kevéssel haladja meg a physio­­logiásat. Továbbá hangsúlyozza, hogy a F accumulálódik a szervezetben, ezért bizonyos idő után a nem toxikus koncentrációjú bevitel is károsító hatású. Huszár bírálja az általános ivóvíz-fluorozást, mert véleménye szerint vannak, akik foglalkozásuk miatt, mások habitualis, pathologikus okból sok vizet fo­gyasztanak. A túladagolásnak kitettek száma előbbiekkel növekszik. Singh 2—18 mg/1 F-tartalmú ivóvizet fogyasztók között 470 súlyos fluorosist írt le Indiában. Hasonlóképpen Dél-Afrikában (Kenhardt District) endemiásan fi­gyeltek meg számos súlyos fluorosist. Civilizált területeken a fokozódó iparoso­dással, valamint a korszerű növénytermesztéssel kapcsolatban merülnek fel hasonló problémák. Az alumínium-feldolgozó és egyes vegyipari üzemek, a szuperfoszfát, valamint a cementgyárak környezetében a fluorosis-esetek száma erősen megszaporodott és súlyosabb formái is előfordulnak. A talaj, a növény­zet, esetleg az ivóvíz fluortartalmát az újabban használt fluortartalmú növény­védőszerek is megnövelhetik. Garber felhívja a figyelmet arra, hogy tápanyagaink zöme több-kevesebb fluort tartalmaz, és helyes táplálkozással a fog kemény szöveteinek fejlődéséhez szükséges fluoridokat biztosítani lehet. Kiemeli a zöldfőzelékeket, gyümölcsö­ket — főleg az almát — , a burgonyát, valamint a tejet. Ezen tápanyagoknak, ha változékony koncentrációban is, jelentős fluor-tartalmuk van. A fluoridok mesterséges úton szervezetbe juttatásával elért cariesprophvlac­­ticus hatásról beszámoló vélemények rendkívül eltérőek. Ez annak a következ­ménye, hogy a megfelelő összehasonlítás fluorszegény populációval rendkívül

Next

/
Thumbnails
Contents