Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
1968. január LXI. évfolyam 1. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. D r. VARGA ISTVÁN Szerkesztették : 1908—1925. К О К M Öl! Ж X ZOLTÁ3Í dr.. 1936—1931. Prol. 4 Olt К I, I, I GUSZTÁV Közlemény a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Fog- és Szájbeteg Klinikájáról (igazgató: Hattyasy Dezső dr. egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) Tejfog-amputatio módosított módszere (klinikai és szövettani eredmények)* Irta : HATTYASY DEZSŐ dr. és MOLNÁR ERZSÉBET dr. A pulpaamputatio, azaz a fogbél részleges eltávolításának módszere Boennecken (1) közlése óta szélesebb körökben ismeretessé vált és idővel számos módosítása történt. A már Boennecken által ajánlott tricresol-formalin (TCF) azonban a mai napig megtartotta szerepét, amit igazol az, hogy az utóbbi években is találunk erre vonatkozó közléseket (2, 3, 4). A tejfogpulpa-amputatio egy újabb módosulatát kíséreltük meg és ellenőriztük eredményességét klinikai és szövettani módszerrel. A beavatkozás 36 esetben történt meg, túlnyomóan 8 éves gyermekek romló alsó második őrlőjén (1 táblázat). Az alkalmazott eljárás lényege az, hogy rövid ideig tartó TCF-behatás után Ca(OH)2-ot tartalmazó készítményt — a jól bevált Neocalc 7-et — helyeztünk a pulpacsonkra. Elvi meggondolásunk az volt, hogy a pulpa felszínes rögzítésével szinte semleges zónát teremtsünk és gyulladásellenes hatást biztosítsunk. Alsó fogak pulpaamputatióját egyikünk (Molnár) minden esetben vezetéses Lidocain-érzéstelenítéssel végezte „két ülésben” oly módon, hogy a carieses dentint eltávolította, vattatekerccsel isolált, a fog bejódozása után steril fúróval amputált, a vérzést csillapította (steril vatta), TCF-oldattal telített vattagombócot helyezett a pulpacsonkra, majd a fogat Fletcherrel zárta. 1—2 óra múlva a fogat újra megnyitottuk és a csonkra Neocalc 7-et rétegeztünk, erre híg cementtel és amalgámmal tömtünk, ugyanazon ülésben. A „két ülés” tulajdonképpen „együléses megszakított kezelés”, melyet rendszeresen ugyanazon érzéstelenítésben végeztünk. A klinikai ellenőrzés fél év múlva történt, kivéve a korábban szövettani feldolgozásra eltávolított fogakat, melyeket 2 hét, 6 hét, ill. 3 hónap múlva eltávolítottunk (1. táblázat). Ilyen módon a 36 eset közül 23 féléves, 3 háromhónapos- 4 hathetes, 5 kéthetes lett. Klinikai eredmények Általában a beavatkozás után közvetlenül, de később sem kaptunk subjectiv panaszokat: azaz nem fájt és a gyermekek a kezelt fogakon jól tudtak rágni. Csak kivételesen volt átmeneti jellegű kisebb fokú kellemetlenség és egy eset* Az 1966. évi Szegedi Árkövy-Vándorgyűlésen részben bemutatva.
