Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
168 MÜHLER G. DR.—IVÁNKIEVICZ D. DR. A légzési tevékenység a mindenkori szükséglethez igazodik. Megerőltetésnél az orrszárny kitágul, s ezáltal az intranasalis tér megnagyobbodhat. Vérveszteségnél a barlangos testek zsugorodhatnak, s így az orrlumen kitágulhat. A barlangos testek állapota függ a légzéstevékenységtől, minek zavarai oralis vagy nasalis eredetűek lehetnek és az orrnyálkahártya duzzadásával járhatnak. Az oralis okok többnyire az állcsont vagy a fogazat anomáliáival hozhatók összefüggésbe, a nasalis okok pedig az orr deformálódása, septumdeviatio, a kagylók megbetegedései, a hátsó orrnyílás elzáródása polipok, idegentest stb. által jöhetnek létre. A localis tüneteken kívül további következmények lehetnek a szájnyálkahártya kiszáradása, chronikus tonsillitis, pharyngitis, laryngitis és az egész légzőapparátus fertőzésre való hajlama, majd ennek további következményei. Az intakt orrlégzésnek a nasopulmonalis reflexen át a tüdőalveolusok kifejlődésére és a szívakciókra is kihatása van. A fentiekből tehát kitűnik a szájlégzés negatív hatása a légzésre, vérkeringésre, anyagcserére, illetve a beteg egész testi és szellemi magatartására. A fogszabályozók szerint a légzés jellege nem jelentéktelen a szájpad és állcsont fejlődésére (Kadisch, Kantorowicz, Korkhaus, Will stb.). Kantorowicz szerint az arc lágy részeinek és az állcsontoknak physiologiás nyomása pathologiásan hat az egészséges orrlégzés legkisebb akadálya esetén. Kadisch nagy jelentőséget tulajdonít a lágyrésznyomás befolyásának az éjszakai szájlégzők állcsont-deformitásában. Mivel állcsont-anomalia esetén a deformitás fokától függően, a szájlégzés orálistól nasalis jellegig különböző fokozatban lehetséges, ezért minden állcsontdeformáció therapiájának felállítása előtt fül-orr-gégeorvos vizsgálata is kívánatos lenne. Vonatkozik ez különösen a hasadékos betegekre, akiknek, Mühler és Gabka vizsgálatai szerint 63%-a kombinált és szájlégző. Az orrlégzés nem kielégítő voltában az orrnyílás deformitásai, septumdeviatiók, orrkövek és idegentestek, orrnyálkahártya, garat és torokmandulák elváltozásai szerepelnek. Az orrnyílás deformitásai nemcsak funkcionális, hanem szépészeti okok miatt is zavarólag hatnak. Hasadékosnál, típusos esetben a porcos orrváz úgy fejlődik, hogy az orr gumó alakú lesz. Orrkorrekciónál klinikánk nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a columnella elég hosszú, az orrhegy jól megemelt legyen. Az orrnyílás kis deklinációs állásával nemcsak a jelenlegi szépségideál felé törekszünk, hanem megkönnyítjük az orrlégzést is. Súlyos deformációk jöhetnek létre, ha primaer ajakplasztikánál az orrcimpát átvágják és a porcot szélesen mobilizálják (1. és 2. ábra). Ezért ilyen mobilizációt, primaer ajak plasztikánál, klinikánk álláspontja szerint még az esetben sem végzünk, ha az orrnyílás és orrcimpa kialakításánál abszolút szimmetriát elérni nem tudunk. A szimmetria kedvéért Gelbke az egészséges oldali orr-1. ábra 2. ábra
