Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
SZÁJPADHASADÉKOSOK 169 cimpaporc feltárását, mobilizálását ajánlja, ami azonban az orr fejlődése szempontjából szintén nem kívánatos. Az orrlégzést zavaró septumdeviatiók eliminálásához legtöbbször nem elégséges a Killian-féle klasszikus septumresectio. A septumporc gyakran meglevő subluxatiója miatt az orr csontos váza támaszték nélkül maradna, ami hátrányos kozmetikai és funkcionális következményekkel járna. Ezért klinikánkon Wirth és Masing princípiumai szerint plasztikai — sebészi beavatkozást, septum korrekciót végzünk. A deviált septumporcot incisióval és excisióval úgy formáljuk, hogy könnyedén median állásba hozható legyen. A porc alapjából egy csíkot legtöbbször eltávolítunk. Az orralap nyálkahártyáján az orrcimpaporc medialis szárai közé kis tasakot készítünk, melybe a resecált porcrészeket exactui kialakítva beillesztjük, az orralap alátámasztására. A porc transplantatum többnyire a septum hátsó részéből, szükség esetén bordaporcból származik. A transplantatum fixálására elegendő két perion kötés, melyeket kivezetve, kis gazegöngyöleg fölött csomózzuk (3. ábra). Walter hívta föl a figyelmet, hogy septumkorrekciónál a spina nasalis anteriort gondosan korrigálni kell, illetve elő kell készíteni, hogy jó bázisul szolgáljon a porcimplantatum részére. A septumkorrekciót az ajak-korrekcio előtt lenne kívánatos elvégezni, de mivel septumkorrekció csak kifejlődött organizmuson lehetséges, így azt csak az orrkorrekció előtt, vagy azzal egvidőben végezzük. Septumkorrekció föltétele a kétoldali állcsonthasadékosok eredményes osteoplasticájának is. Primaer ajakplasztikánál a Rosenthal által ajánlott orrseptum-különválasztás lehetővé teszi az orralapnak néha egész normál állásba hozását, azonban 3. ábra 4. ábra nem akadályozza meg az orr belsejében a deviatiót. A septum különválasztása gondos praeparálást igényel, a későbbi perforatiók elkerülése céljából. Klinikánkon Rosenthal eljárását nemigen alkalmazzuk, mert az ajakplasztikát Millard, szerint végezzük, s így sem a septum, sem az orrcimpaporc rekonstrukciójához segéd- vagy tehermentesítő metszésre nemigen van szükség. Ha klinikánk betegeit összehasonlítjuk egy átlagos fül-orr-gégeosztály beteganyagával, akkor nálunk feltűnően sok orrkövet találunk, s ezzel együtt a nyálkahártya chronikus gyulladásos elváltozásait. Az orrkövek nagy részét az atipusos helyeken áttört fogakon levő contrementumok adják. Találunk azonban gyöngyöket, gombokat, csavarokat, cseresznyemagokat stb. A corpus alienum orrban való stagnálási idejére, a rajta levő kő vastagságából némi következtetést lehet levonni (4. ábra). A contrementumok egy részénél a keletkezési ok cryptogenetikus. Sok operált hasadékos orrjáratban szájpadplasztikából eredő, a nyálkahártyához erősen rögzülő perionszálakat találunk, melye
