Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1968-05-01 / 5. szám

134 GYENES V. DR.—BENES G. DR.—HANISCH J. DR.—FÖDŐ V. DR.

aesthesia), az alkalmazási területtől távolabb eső más szerven mutatkozó és a kérdéses szervre lokalizált mellékhatások (transitorikus amaurosis és múló ideg-laesiók).

Dolgozatunkban csak a más szervre lokalizált mellékhatásokkal kívánunk részletesen foglalkozni. Több szerző közölte, hogy röviddel a fogászati érzéstelenítés céljából adott novocain-származék alkalmazása után múló vakság lépett fel (Morelli, Németh és Péter, Pázmányi, Berger, Szokoloczy-Syllaba, Blaxter). Az átmeneti látáskárosodáshoz esetenként múló ideg-laesió is társult. Morelli lagophthalmust, Pázmányi ptosist, exophthalmust, szemizom-paraesist és az arc bőrének anaemiáját észlelte. Walsh, majd később Sokolic végleges látáskárosodásról számolt be fogászati, olajos novocain injekcióval végzett érzéstelenítés után. Feltételezték, hogy az ok az arteria centralis retinae olaj-embóliája volt. Radnótnak tudomása van melléküreg és ovarium műtétek eseteiben adott novocain okozta transitorikus amaurosisról.

M e gfi gy eléseink

Az általunk ismert, a fogászati szövődményekkel foglalkozó irodalomban kizárólag a novocain-érzéstelenítés utáni látáskárosodásokról olvashattunk. Saját anyagunkban viszont Lidocainnal kapcsolatos észleléseinkről számolunk be. A megfigyelések részben a transitorikus amaurosisra, részben egyéb általános mellékhatásokra vonatkoznak.

Szájsebészeti ambulanciánkon és fogászati járóbeteg rendelésünkön 1960 óta alkalmazunk Lidocaint, általában 2%-os oldat formájában, adrenalinnal. Hét év alatt összesen 49 500 2 ml-es ampullát használtunk fel (mintegy 45 000 betegnek). Megállapíthatjuk, hogy lényegesen kevesebb mellékhatást tapasztaltunk, mint a novocain-származékok adásánál. Nagyszámú szövődménymentes esetünk mellett két esetben észleltünk transitorikus amaurosist.

1. 56 éves nőbeteg, aki periostitis mandibulae 1. d. miatt került osztályunkra, 4 ml adrenalinos Lidocain-injekciót kapott T|-es fogának eltávolításához, vezetéses injekció formájában. Az érzéstelenítő oldat befecskendezése után kb. egy perc múlva a beteg rémült izgalommal közölte, hogy jobb szemére nem lát, szemét lehunyni nem tudja. Az azonnali szemészeti konzílium az art. centr. retinae görcsét és papilla-oedemát állapít meg. A látás elvesztésével egyidőben mydriasis mutatkozott. A tünetek bekövetkezése után 10 perccel a fényérzés, majd lassan a tárgylátás is visszatért, a mydriasis fokozatosan visszafejlődött. A nerv. alveolaris inferiornak megfelelő területen tökéletes érzéstelenség következett be. A szemészeti panaszok javulása ellenére értágítóként TolazoUn-injekciót adtunk subcutan.

2. 22 éves nőbeteg. Vizsgálatkor |V-ös fogában pulpitist találtunk. Az ideg exstirpatiójához 2 ml adrenalisos Lidocain-injekciót kapott. Pár perccel az érzéstelenítés után a beteg nagy ijedtséggel közölte, hogy bal szemére megvakult. Tekintettel arra, hogy az eset másodikként fordult elő osztályunkon, igyekeztünk a beteget megnyugtatni a tünetek múló voltáról. Érdekesség, hogy a betegen sem lagophthalmus, sem mydriasis nem mutatkozott. Az anaesthesia az injekció beadása után kb. 8 perccel teljesnek volt mondható. A beteggel Amylnitrit-párnát szagoltattunk, a tünetek kb. 15 perc alatt visszafejlődtek.

Három nőbetegünkön észleltünk Lidocain-érzéstelenítés után jelentkező tetaniform görcsöt, amely intravénás calcium adására spontán megszűnt.

A szemészeti osztályon 54 éves férfibeteg jelentkezett, aki elmondta, hogy több évvel ezelőtt |ji-as fogát Lidocain érzéstelenítésben resecálták. Az injekció beadása után néhány perccel a bal szemén látása elveszett, fényt sem látott. A nem javuló látásromlás miatt több nap múlva szemészeti osztályra utalták, ahol