Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
AMAUROSIS 135 erélyes értágító kezelésben részesült. Ennek hatására látása javult, de a kiindulási értékre sohasem tért vissza. Vizsgálatunk során a bal oldalon 0,4 visust találtunk, amelyet üveg nem javított. Szemfenék: a bal látóidegfő temporalisan decolorált, a látótér teljes (tárgy, valamint piros és kék színben), sem relatív, sem absolut centralis scotomát nem sikerült kimutatnunk, csökkent intensitással sem. 1966 decemberében határoztuk el, hogy 3000 betegnél, akiken Lidocainanaesthesiában végeztük el a szükséges fogászati kezelést, pontosan regisztráljuk az érzéstelenítéskor esetlegesen jelentkező mellékhatásokat, azok minőségét, és ezt statisztikailag feldolgozzuk. 3000 betegen 2902 esetben az érzéstelenítés szövődménymentesen zajlott le. Mellékhatás jelentkezett 98 betegünkön. A mellékhatás 56 esetben a gyógyszernek volt tulajdonítható, 42 esetben pedig a hibás érzéstelenítő technika és az anatómiai anomáliák miatt jött létre. (Ez utóbbiakkal itt nem foglalkozunk). 3000 esetből 56 betegen észlelt általános mellékhatást súlyosságuk alapján csoportosítottuk: Enyhe lefolyású mellékhatást (elsápadás, izzadás, remegés) figyeltünk meg 39 esetben. Közepesen súlyos tüneteket (szédülés, hányinger, bradycardia, tensio-csökkenés) 11 betegen tapasztaltunk. 6 betegünk pedig collapsusos állapotba került az injekció beadása után. Itt említjük meg, hogy a szemészeti osztályon 1475 esetben végzett 2%-os adrenalinmentes Lidocainnal retrobulbaris érzéstelenítés után 8 esetben transitorikus amaurosis alakult ki, de mind a 8 glaucomában szenvedő beteg volt (Hanisch és Födő). Vizsgálataink Azok a megfigyelések, hogy a Lidocain is okozhat transitorikus amaurosist fogászati érzéstelenítés után, arra indítottak bennünket, hogy megvizsgáljuk, vajon a felső állcsont és az állkapocs Lidocain-érzéstelenítésekor észlelünk-e szemfenéki érspasmust vagy elváltozást a szem artériás rendszerének nyomásviszonyaiban. Ezt ophthalmodynamometriás eljárással mértük, amely a szemfenéken látható arteria retinae pulsatiós jelenségei révén felvilágosítást nyújt az arteria ophthalmicában uralkodó nyomásváltozásokról. Azonban az eljárás nem ad választ az arteria centralis retinae nyomásviszonyairól (Apor és Födő, Weigelin). Hat esetben végeztünk méréseket mandibularis, hat esetben maxilaris érzéstelenítésben (2 ml 2%-os adrenahnos Lidocain injekció). Foghúzás előtt visusvizsgálat történt, majd meghatároztuk mindkét oldalon a szem belnyomását, a brachiahs vérnyomást és ezután az arteria ophthalmicában uralkodó nyomást. A méréseket Lidocain beadása követte. 10—15 perccel az érzéstelenítés után ismét meghatároztuk ezeket az értékeket. Az arteria ophthalmica közép nyomásában egy esetben sem találtunk a hibahatárt meghaladó különbségeket. Ez azt bizonyítja, hogy a Lidocain csak az arteria centralis retinae spasmusát hozza létre adott körülmények köztt, de az arteria ophthalmicában nem okoz görcsöt. Ezt alátámasztja egy régebben közölt észlelésünk (Hanisch és Födő): retrobulbaris Lidocain után transitorikus amaurosis és retinalis ischaemia következett be, de a Lidocain-injekció beadása előtt és az ischaemia alatt az ophthalmodynamometriás értékek közt eltérést nem találtunk. Megbeszélés A hazai és külföldi szakirodalom ismertet néhány esetet, amikor fogászati célból beadott novocain-érzéstelenítés után múló vakság fejlődött ki. Szájsebészeti osztályunkon két esetben észleltünk átmeneti féloldali teljes látásvesztést
