Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
CORTICOID-KEZELÉS 13 A XI. kerületi Rendelő Intézet (igazgató : Királyhegyi Róbert dr.) fogászati osztályáról Több éves tapasztalat a megbetegedett fogbél antiphlogistikus corticoid-kezeléséről* írta: LÁNG PÁL dr Az orvostudomány célja a beteget lehetőleg csonkítás nélkül meggyógyítani. A fogorvoslás fő feladata is a fogak meggyógyítása, hogy a fog megtartásával a rágószerv zavartalan működését biztosítsa, és hogy a fogbeteg ne szenvedjen esztétikai kárt. Azok a szakemberek, akik kutatásaikkal a fogászatot tudományos alapra helyezték, ezt a célt sohasem tévesztették szem elől. Voltak mégis korszakok a stomatologiában, amikor az exodontismus hullámai magasra csaptak. Az első világháború után a gócfertőzés nevében áldoztak fel gyakran kritikátlanul rengeteg fogat. A második világháború után pedig orvos és időhiányra való hivatkozással teremtettek számtalan fognyomorékot. A liberális indicatiónak —- több kevéssé tiszteletre méltó indication kívül — talán az is oka, hogy a fog vagy fogazat elvesztése nem jár oly tragikus következménnyel, mint a halló- vagy látószerv, vagy akár egy végtag elvesztése. De sem ez a tény, sem az, hogy a többgyökerű fogak kezelése nehezebb és kisebb százalékban ad jó eredményt, mint az egy gyökerű fogak esetében, nem lehet a foghúzás feltétel nélküli indicatiója. Lenhossék, Preiswerk, Stitzel kimutatták, hogy a gyökereknek legalább 40%-a átjárhatatlan. Az anatómiai nehézségekre való tekintettel ajánlottad. Witzel a fogbél amputatióját; mások a direct vagy indirect fogbélsapkázást. Körülbelül 10 év óta az antiphlogistikus corticosteroidok használatát is bevezették a konzerváló fogászatba. Már Römer rámutatott arra, hogy ha a pulpakamra nyitva van és a nyílás nem tömeszelődik el, a fogbél ritkábban gangraeneskál, mint zárt fogbélkamra esetében. Schroeder azt írja, hogy elvben a fogbél éppen úgy reagál az ingerekre, mint más kötőszöveti szerv. Ha az inger elég erős, akkor létrejönnek mindazok a reactiók, amelyeket a gyulladás fogalma alatt szoktunk összefoglalni. A fogbél a kifejlődött gyökerű fognál azonban abban a paradox helyzetben van, hogy a védekező reactiók nemhogy használnának, hanem ártanak. A vérbőség okozta duzzadás strangulálja a fogbelet. Ahhoz a logikus következtetéshez jut, hogy az inger eltávolítása után ezt az akut gyulladást antiphlogistikus corticoidokkal meg kell szüntetni. A microorganismusok leküzdésére széles spectrumu antibioticumot ad a készítményhez. Közel 4 év óta 182 fogat kezeltem antiphlogistikus corticoidokkal. A gyógyszerek minden esetben tartalmaztak széles spectrumú antibioticumot; 27 fogat Ledermix-szel kezeltem, harminc esetben a Fehérvári úti Rendelő Intézet gyógyszertárában frissen kevert hydrocortison + Oxytetracyclin + Ca(HO)2-dal. A többi fogat gyógyszerész barátaim által készített 2%-os hydrocortisonacetát + 2%-os oxytetracyclinchlorid pasztával kezeltem. ** Mielőtt kortörténetet ismertetnék, megemlítem azt a köztudomású tényt, hogy a fogbél klinikai diagnosisa nem minden esetben egyezik meg a szövettani diagnosissal. Éppen ezért a szakemberek anamnesis és klinikai tünetek alapján valami rendszert igyekeznek felállítani, ami útmutatást ad a therapiára. * Az 1967. márius 3-án megtartott előadás nyomán. * * A további kísérletek megfelelő stabilitású és könnyen kezelhető praeparatum összeállítására folynak.
