Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
14 LÁNG PÁL DR. Baume például négy csoportot állít fel: 1. caries által vagy véletlenül megnyitott fogbél, klinikai tünetek nélkül. — A direct sapkázást ajánlja; 2. megnyílt fogbél. Klinikai tünetek jelentkeztek. — Fiatalkorúaknál törekszik a fogbél megtartására; 3. megbetegedett fogbél. — A fogbél eltávolítása érzéstelenítésben, immediat gyökértömés; 4. a fogbél elhalt. — Antiseptikus gyökérkezelés. Schroeder törekszik az acut vagy chronikus fogbélmegbetegedés elkülönítésére, Sargenti pedig arra, hogy megállapítsa, vajon a megbetegedés túlterjedt-e már a fogbélen vagy sem. Amerikai szerzők (Seltzer és Bender) is sokat foglalkoznak a kérdéssel, igen tárgyilagosan. Én a magam részéről, a régiekre támaszkodva, meglehetősen önkényes feltételezést fogadtam el. Ha a fog hidegre, melegre érzékeny és a hőinger megszűntével az érzékenység is megszűnik, úgy azt tételezem fel, hogy a fogbél közelebb került a külvilághoz, vagy a fogbél enyhe alteratiója áll fenn. Ha a fog hidegre, melegre fáj, a fájdalom a hőinger megszűnte után is tovább tart, spontán fájdalma a betegnek még nem volt, úgy a fogbél enyhe gyulladását tételezem fel. Ha a fog melegre jobban fáj, mint hidegre és már spontán fájdalmak is voltak, úgy a gyulladás súlyosabb formájára gondolok. A kopogtatási érzékenység megerősíti feltételezésemet. Bármennyire kívánatos lenne, hogy valamiféle vizsgálati módszerhez jussunk, amellyel a klinikai és szöveti diagnosis közt gyakran tapasztalható differenciát meg lehet szüntetni, ez a divergentia a gyakorlatban — szerencsére — nem végzetes. A fog megtartását mindenképp érdemes megkísérelni. Egyrészt nem hiszem, hogy a fogorvos, ha nem nyúl azonnal fogóhoz, nagyobb kockázatot vállaltat a betegével, mint más szakmák orvosai, akik nem kezdik meg a gyógyítást a legdrasztikusabb methodusokkal. Másrészt nincsen olyan fogbélmegbetegedés, amelynek sikeres gyógyításáról megbízható szakemberek be ne számoltak volna. Az antiphlogistikus corticoidok használatának indicatiója az irodalom szerint igen széles. Ez logikus is. Kartársaimnak és nekem is vannak jó tapasztalataink mind a nyitott fogbélre helyezett praeparatummal, mind pedig periodontitis esetében a gyökércsatornába vagy azon túl vitt antiphlogistikus corticoiddal. Mégis, a hazai viszonyokat figyelembe véve, illetve az SZTK-rendelést, melyen egy orvos 6 óra alatt 25—30 beteget is kénytelen ellátni, egyelőre az SZTK-rendelésen az indicatiót beszűkíteném az alábbi okok miatt. A direct sapkázás kockázatos. Az eddig ajánlott anyagok egyike sem hozott törvényszerűen gyógyulást. Minthogy a törvényszerűség az antiphlogistikus corticoiddal sem garantálható, alkalmazása az orvos megítélése és a beteggel való megbeszélés esetében lenne csak indokolt. Periodontitis, gangraena esetében a gyökereket mindenképpen fel kell tágítani, tehát időmegtakarítást nem jelent. Egy gyökerű fogak gyökérkezelése egyszerű és biztos. Felesleges tehát a kísérletezés. Az SZTK-rendelés számára egyelőre tehát csak a több gyökerű, zárt pulpakamrájú fogak kezelését ajánlanám acut fogbélmegbetegedés esetében. Ez a kezelés nem vesz több időt igénybe, mint a cavitas lege artis való kialakítása és a fog megtömése. * A 182 fog közül kettőt a gyógyszer betétele utáni napon heves fájdalom miatt el kellett távolítani. Két esetben — a betegek türelmesebbek voltak — a kezelést követő napon gyökérkezelést kellett végezni. 70 fogat módomban áll évek óta ellenőrizni. Az esetek közül két jellegzetes kortörténetet közlök: * Zárt fogbélkamránál, ha a fogbél vitalitását megtartja, a seoundaer dentin — bridging — képződése theoretikus értékű.
