Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
110 KOMÁRI JÓZSEF DR. Központi Stomatologiai Intézet (megb. igazgató : Béky József dr.) prothetikai osztályának (vez. főorvos : Prof. Kemény Imre dr.) közleménye Meglazult fogak sínezése „X” splintekkel Irta: KOMÁÉI JÓZSEF dr. A parodontium pusztulásának egyik következménye a foglazulás. E jelenség előidéző okai részben ismertek, az esetek jelentős részében azonban nem tisztázottak. így az oki terápiáról gyakran le kell mondanunk. E tény már egymagában is fokozza az egyébként sem nélkülözhető s mindig eredményesnek mondható mechanoterápiát. Mechanoterápia alatt a becsiszoláson — azaz az okkluziós-artikulációs egyensúly helyreállításán, a hiányzó fogak pótlásán kívül — a fogak immobilizációját értjük. E célra a kor hídtól kezdve — a gyakorlat által a legkülönbözőbb szempontok szerint kidolgozott — fix és levehető sinek sokfélesége áll az orvos rendelkezésére. A különféle megoldások szerzők szerinti áttekintése nehéz, és nem is célravezető feladat, mert — bizonyos alapvető szempontok elkerülhetetlen figyelembevétele mellett — a kivitelezésben széles körű lehetőséget kap a kezelő orvos ötletessége. Ennek eredménye az ismert eljárások módosítása, esetleg azok kombinációja. Az alkalmazás célja és módja szerint azonban jól áttekinthetően csoportosíthatók a különböző megoldások. Ami a beavatkozás célját illeti, ez egyértelmű, az immobilizáció; különbségét csak az immobilizáció várható időtartamának megítélése alapján tehetünk. A sinezés módját tekintve Kluczka beosztása egyszerű és gyakorlatias. E szerint a sínek 4 csoportba sorolhatók: /. Ideiglenes sínek II. Rögzített sínek Ez utóbbiak készülhetnek: a) a pulpa életben maradásával, vagy b) a fog devitalizációjával. III. Kivehető sínek IV. Harapásemelő sínek A sok lehetőség közül a mindennapi gyakorlat számára azokat a fix síneket tartjuk a legelőnyösebbeknek, melyek előre gyártott elemek felhasználásával készülnek. Így elsősorbana Foelsch-f. sínt, valamint az ugyancsak előre gyártót elemekből készült, de az előbbinél egyszerűbb és olcsóbb „A”, illetve ennek általunk kidolgozott módosítását, az ,,X” —splintet. A Foelsch-f. sín alkatrészei pillanatnyilag nem is állnak rendelkezésünkre, az „A” splintekkel azonban már vannak tapasztalataink. Az ,,A” splint lényege — Schön és Singer megfogalmazása szerint — az, hogy két szomszédos fogat a kontaktpontok magasságában, a fogak oralis felszínén alámenősen preparált cavitasba helyezett és önkötő akriláttal beragasztott platinaarany dróttal összekötünk. Rendszerint a 6 frontfogat foglaljuk merev egységbe, de erre az oldalsó fogak is alkalmasak. A merevítés e módja tehát az előbbi esetben tangenciális, az utóbbiban lineáris. Circuláris merevítésre e módszer alig alkalmas. Ennek oka a szemfogak kontaktpontja és a kisőrlők rágófelszíne közötti szintkülönbség. Az alkalmazás e korlátozottsága egyik hátránya e sínezési módszernek. Az „A” splint részletesebb elemzése előtt megkell jegyeznünk, hogy a már említett platinaarany drót különböző vastagságban kerül forgalomba, a leggyakrabban használtak átmérője nem haladja meg az 1 mm-t. Felülete érdes, kissé hasonlít az idegtűhöz és egy láb hosszúságú darabokra vágva csomagolják. E sinezés előnyeit Berliner a következőkben foglalta össze: 1. A kialakítandó cavitas kicsinysége miatt a fogállomány feláldozása minimális. 2. A sinezés
