Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
„X” SPLINTEK 111 készítése gyorsan, s aránylag könnyen begyakorolható mozdulatokkal elvégezhető. 3. Vele a fogak nagy csoportját lehet immobilizálni. 4. Biztosítja a hygiénes feltételeket, mert az interdentalis térközt szabadon hagyja. 5. Lehetőséget nyújt még arra is, hogy egv-egy hiányzó fogat ideiglenesen pótolhassunk. 6. Az esetleges korrekciók könnyen elvégezhetők. E módszer értékelésével többen is foglalkoztak s az általános vélemény az előbbiekkel megegyező, azonban néhány szélsőséges megállapítással is találkozunk. így pl. Kluczka az ,,A” splintet a monomer veszély miatt alkalmatlan sínezési eljárásnak tekinti. Singer az alkalmazás terén olyan megszorítást ajánl, amely szerint e sínrendszer csak a meglazult fogakat foglalhatja magába, ellenkező esetben a szilárd fogak is meglazulnak. E felfogással nem értünk egyet. Természetesen hátrányai is vannak e sínezési módszernek. Ezek között megemlítendő a secundaer caries lehetősége, továbbá az ennél is gyakrabban előforduló jelenség: miszerint az érdes felületű drót, annak ellenére, hogy az akrilátban jól rögzül, azzal együtt a cavitasból kilazulhat. A korrekciók kivitelezése — tapasztalatunk szerint — nem mindig egyszerű, különösen, ha secundaer caries miatt kerül erre sor. Ilyenkor ugyanis a cavitas kiterjesztése elkerülhetetlen, s ez hátrányos helyzetet teremt az ismételt sínezés számára. Ezért olyan módosítást kerestünk, mely lehetővé teszi, hogy a merevítő elem már beragasztás nélkül is, tehát beékelődés útján rögzüljön a cavitasban. E célra az X alakot tartottuk a legmegfelelőbbnek. E rögzítő elemekből készült sínt neveztük el ,,X” splintnek. Találkoztunk ugyanis az irodalomban a sín-elem alakja szerinti terminológiával, így pl. ,,U” splinttel, amely esetben U alakúra hajlított drót kerül alkalmazásra. Az ,,X” splint készítésének kísérleti fázisai Az „X” splintek hajlítással és forrasztással nyerik jellegzetes alakjukat. A készítés és alkalmazás leírását a következőkben ismertetem: 0,6-os acéldrótnak kb. 1,5 cm hosszú darabját a kramponfogó csücskével középen megfogjuk, majd kétoldalt a drót szárait oly módon hajlítjuk meg, hogy ezek egymással tompaszöget képezzenek. Két, ily módon meghajlított drótot úgy helyezünk egymás mellé, hogy a szögek csúcsai találkozzanak. A csúcsokat minimális mennyiségű, alacsony olvadáspontú forrasztóval összeforrasztjuk. A szárakat megfelelő nagyságúra levágjuk s rendelkezésünkre áll a sín-elem (1. ábra). E sín-elem elvileg megfelel ama követelménynek, hogy a fecskefar okszerűen kialakított 1. ábra. Az X-ek készítésének fázisai (balról-jobbra) : — a meghajlított drótok, — összeforrasztva, — méretre vágva 2. ábra. Platinaarany dróttal egy vonalban készített sínezés
