Fogorvosi szemle, 1968 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
98 GERÉB GY. DR.—TÓTH К. DR. ciája között. Nyilvánvaló pedig, hogy ezek különböző mértékben jelzik az értékeket, s ezen indexek bizonyos gyakorisági koefficiens mellett közelíthetik meg a kívánt diagnosztikai célt. Induktív módon kellett azonban elindulnunk s az elért eredmények elemzése alapján végezhetjük csak el a szükséges korrekciót. Meggyőződésünk szerint az ilyen jellegű próbálkozások méltányosabbá és eredményesebbé tehetik a felvételi vizsgálatokat, mert ezek egyoldalú intellektuális beállítottsága mellett a manuális szakmákhoz szükséges egyéb sajátosságokat is mérlegelés tárgyává tehetik. Előfordulhat ugyanis szélső esetben, mint „limes-érték”, hogy egy kiváló előzménnyel induló nagyszerű elméleti felkészültséggel rendelkező hallgató súlyos és sok szempontból behozhatatlan hátrányban van egy gyengébb elméleti felkészültségű, de nagyszerű kézbiztonsággal rendelkező jelölttel szemben. Tisztában vagyunk azzal, hogy maga a cselekvés mint olyan, változtatja, javítja, alakítja a már meglevő alkalmasságokat, de mégis fel kell vetnünk a probléma több oldalát is: 1. Milyen mértékben fejleszthető a különböző manuális készség? 2. Milyen időfaktor mellett fejleszthető mindez? 3. Az indulásakor adott lehetőségek nem teszik-e feleslegessé — éppen a jobb kiindulási anyag rovására — az ilyen szempontból előnytelenül induló hallgatókkal való foglalkozást, illetőleg nem teszik-e szükségessé egyes hallgatók átirányítását ilyen esetben más orvosi szakra, vagy a fogorvosi szakon belül inkább elméleti vagy gyakorlati területre ? Az orvostudomány széles körű elméleti és gyakorlati területe ugyanis még azonos hivatásválasztás mellett is lehetőséget biztosít egy természetes átirányításra. Egyébként sem lehet a pályaalakulás szakosító jellege minden esetben már eleve, felvételkor annyira kialakult, hogy a népgazdasági érdek és az egyéni érdeklődés, nem utolsó sorban a képzési időszak, ezen irányítást még a diploma megszerzése után is feleslegessé tenné. A felvételi alkalmával az orvosi pályára egyébként megfelelő, de a manuális szakmára más szempontból előreláthatólag kevéssé alkalmas hallgatónak már eleve jobb indulást biztosíthatunk az orvosi pályán belüli átirányítás esetén. Ez pedig reálisan megvalósítható fontos feladat . Az alkalmazott próbák és az ezek útján elérhető tájékozódási területek a következők voltak: 1. Tremor-vizsgálat (Geréb-féle tremometerrel). A vizsgálati személynek (vsz) vájatokon kellett „ceruzát” végigvezetnie úgy, hogy azok oldalához ne érjen. Az érintkezési hibákat (a tremorok számát) elektromos számlálószerkezet mérte és az eredményt idő függvényében fejeztük ki. Először az idő és a hiba szabad egyéni tempó szerinti alakulását vizsgáltuk, majd regisztráltuk a kötött idő (30 sec) alatti hibaszámot. A fogorvosi tevékenység (pl. érzéstelenítés, foghúzás, cavitás-alakítás, gyökérkezelés, a fognak különböző hídpillérré való előkészítése stb.) biztos kézi manipulációt igényel. Érthető, hogy a munkapróba eredménye nem lehet számunkra közömbös a pálya alkalmasság megítélése szempontjából. 2. Support-készülék segítségével a két kéz koordinációjának a fokát vizsgáltuk, valamint ezzel egyidejűleg a kéz biztonságának és a megoszló figyelemnek az összefüggésére kaptunk adatokat. Minthogy a fogorvosi tevékenység két kézzel történő manipuláció, az egyik kéz dominanciája jelentős, de az egyik kéz abszolút tehetetlensége, vagy pedig a két kéz koordinatív szerepének beállítási nehézsége meggondolkodtatja a felvételi bizottságot a javaslattétel szempontjából. 3. Tapping-vizsgdlattal a szenzomotoros reakció egymás után következő időviszonyaira határozott időbeli ritmus kialakítására és közvetlenül a temperamentum jellegére is kaptunk felvilágosítást. 4. Egyensúly-vizsgáló berendezéssel tanulmányoztuk az állóképességet. E feladat nem bizonyult egyértelműen jól alkalmazhatónak, és szükségesnek. 5. Célkalapáes-prúbát végeztettünk. Ez a tevékenység — mutatis mutandis — hasonló a feltárásnál (vésésnél), gyökércsúcs-resectiónál stb. végzendő kézi munkához.
