Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
FOGAGYBETEGSÉGEK 73 miatt a betegek legnagyobb része az orvos által javasolt fogeltávolításba könynyen beleegyezik, és csak kevés esetben történik kísérlet a fogak megtartására. A fiatalkori elfogatlanodás elősegíti a korai öregedést és idősebb korban sok nehézséget okoz az elsorvadt állcsontokra funkcióképes protézis készítése. 3. Mindezekhez hozzájárul, hogy a fáb. kezelése az állami fogbetegellátásb&n teljesen megoldatlan. Vegyes rendelést végző munkahelyeken nagy betegforgalmuk miatt az ilyen betegek gyógyítására általában nem kerül sor. Szakosított rendelések esetén nincs eldöntve, hogy melyik rendelésen történjék a betegek ellátása: a konzerváló fogászati, protetikai vagy szájsebészeti rendelésen, mert tulajdonképpen mind a háromhoz tartozik. Rendelőintézetekben általában a konzerváló rendelésen történik az ellátás, pedig nyilvánvaló, hogy a caries és a fáb. pathologiája, de főként a két kórfolyamat gyógyítása között kapcsolat nincs. A szájsebészeti rendelések felszerelése és munkamenete nem teszi lehetővé a fáb. gyógyításához szükséges komplex kezelést. Budapesten közületi rendelés keretében jelenleg csak a klinikákon és a Központi Stomatológiai Intézetben van lehetőség a fáb. rendszeres kezelésére. Ezeknek az intézeteknek a feladata azonban elsősorban az oktatás, a fogorvosképzés és továbbképzés. Így annak a törekvésnek, hogy a fáb. gyógyítását — legalábbis az egyszerűbb eseteket — minden fogorvos elvégezze, jelenleg éppen az ellenkezője valósul meg, a betegek alig jutnak megfelelő kezeléshez. E nehézségek kiküszöbölése és a rászoruló betegek gyógyításának lehetővé tétele érdekében szükségesnek látszik: 1. a betegek felvilágosítása, 2. a fogorvosok megfelelő képzése és 3. a rendelőintézeti ellátás kiegészítése. 1. A betegek felvilágosítása és a gyógyítás iránti igény felkeltése elég sokirányú feladat. Az egészségügyi felvilágosítás számos eszköze, a plakát, előadás, film, rádió, televízió mind felhasználható ennek érdekében. Igen lényeges azonban, hogy a gyógyítás feltételeit is megszervezzük, nehogy a propaganda hatására nagy várakozással kezelésre jelentkező betegek rossz tapasztalatokat szerezzenek. 2. A fogorvosok megfelelő képzése alapfeltétele az eredményes gyógyításnak. A fáb. gyógyítására különböző kezelések szükségesek, az adott eset tüneteinek megfelelően. Az ínygyulladás gyógyítása, a tasakok eltávolítása, a fogazat helyes érintkezésének biztosítása, az elmozdult, meglazult fogak rögzítése kellő gyakorlatot, a fogászat több ágának ismeretét, a gyógyszeres, sebészi, prothetikai, gyakran az orthodontiai kezelésekben való jártasságot kíván. Mindezek mellett a beteg állapotának megítéléséhez általános orvosi ismeretek is szükségesek. Az egyetemi képzés során a fogorvostanhallgató megismerkedik a fáb. pathologiájával, a gyógyítás különböző módszereivel, az egyes kezelésekben azonban kevés jártasságot szerez. A fáb. gyógyítása egy-egy betegen huzamos ideig tart és a rövid tanulmányi idő alatt csak kevés hallgatának nyílik alkalma, hogy a különböző kezeléseket elvégezze, a beteg állapotának változását végig figyelemmel kísérje. A fő nehézség azonban, hogy az utóbbi években a hallgatók létszáma jelentékenyen növekedett, igen nagy az aránytalanság a hallgatók létszáma és az oktató munkahelyek száma között. Az egyetemről kikerült fogorvos e téren amúgy sem alapos tudását munkahelyén a gyakorlatban nem tudja továbbfejleszteni, mert ilyen irányú kezelést alig végez. így kevés gyakorlati tudása is elhalványodik, elvész. Ha a gyakorlatban mégis a fáb. gyógyítására lenne szüksége, nem szívesen vállalkozik rá. A megoldást, a kivezető utat ezen a téren az alapképzés és a továbbképzés szoros együttműködése biztosíthatja. Az alapképzés során a hallgatónak meg kell szereznie 1. a helyes parodontologiai szemléletet és 2. meg kell ismerkednie
