Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
24 SALAMON SZOBRA Salamon Henrik szobrának leleplezése A Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika kultúrtermében 1966. nov. 12-én bensőséges, ünnepélyes keretek között leplezték le az 1944-ben tragikus körülmények közt meghalt Salamon Henrik professzor (1865—1944) mellszobrát. A szép emlékművet Kunvári Lilla szobrászművésznő készítette, azt önzetlenül a Fogorvostudományi Kar rendelkezésére bocsátotta. A szoboravató ünnepséget Tóth Pál dr. docens, dékánhelyettes nyitotta meg, és felkérte Varga István dr. egyetemi tanárt, a Fogorvostudományi Kar dékánját, hogy mint a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektorának képviselője, tartsa meg avató beszédét és adjon engedélyt a szobor leleplezésére. Varga professzor beszédében a következőket mondta: Kedves vendégeink! Kedves egyetemi munkatársaim ! Üdvözlöm Önöket a rektor úr megbízásából a Budapesti Orvostudományi Egyetem vezetősége nevében. Ünnepélyes alkalommal gyűltünk össze, hogy a magyar stomatologia nagy mestere, Salamon Henrik prof esszor emlékének áldozzunk, és soha el nem múló érdemeinek jelképéül bronzba öntött szobrát Egyetemünk tudománynak szentelt csarnokában leleplezzük. Az emberi élet talán legszebb a természet összes jelenségei között. Csodálatos és nagyszerű, csak rövidre szabott! Ez az oka, hogy az emberiség ősidők óta az élet folytatásának, a túlvilági élet létezésének hitével keresett vigaszt a halál megváltoztathatatlan valóságára. Talán az örökké tartó életre való ösztönös vágy hajt ja, sarkallja minden idők tudósát, az ifjúság tanítóit, hogy új és maradónak vélt gondolatokat, tanokat teremtsenek, új tudásanyagot alkossanak, tudományágukat új eszmékkel gazdagítva vigyék előre a haladás utján. Mint a szülők, a nagyszülők és ősök tovább élnek gyermekeikben, unokáikban, úgy marad életben testének halála után is a tudós eszméiben, gondolataiban, tanításaiban és tanítványainak emlékében. Mi sem bizonyítja jobban a most elmondott, köztudott igazságot, mint ez a meghitt ünnepség. Tanítványok, akik még közvetlenül részesültünk a Mester tanításaiban, és a mi tanítványaink, akik már csak másodkézből értesülnek az ő tanairól, vagyunk itt bizonyságul, hogy Salamon professzor szelleme köztünk van — él. A fogorvoslás — az ő kedvenc eszméje szerint stomatologiának nevezett tudományág — egész területén működött, kutatott és tanított. Munkásságának zöme mégis három irányban a legjelentősebb. A fogpótlástan sok vonatkozásban éppen az ő munkássága nyomán vált Magyarországon kézműiparból tudományággá, ugyancsak az ő tanító működése kapcsán terjedt el hazánkban a fogszabályozás és végül ő vetette meg a magyar fogorvostörténet kutatásának alapjait. Rengeteget írt. Közleményeinek száma meghaladja a kétszázat, köztük 12 könyv. Szakirodalmi munkásságának eredménye sok ezer oldal. Ennyi közreadott írás természetesen már magában is nagy befolyással volt kortársaira és tanítványaira, de tanító tevékenységének igazi és közvetlen hatását előadásai jelentették. Minden előadásra gondos lelkiismeretességgel felkészült és mondanivalóit szigorú logikai sorrendben csoportosítva, nemesen cizellált, kerek mondatokban adta elő. Előadásai azért voltak nagy
