Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
16 SZEKERESNÉ RUDAS L. DR.—FLERKÓNÉ BÁRDOS V. DR. A Pécsi Stomatologiai Klinika (igazgató: Schranz Dénes dr. egyet, tanár) közleménye A Diphedan-kezeléssel kapcsolatos gingiva hyperplasia írta: S Z E К E RE S NÉ RUDAS LENKE dr. és ELERKÖNÉ BÁRDOS TERAdr. A hidantoin-készítményeknek az epilepsia therapiájába történt bevezetése (Merrit és Putnam 1938.) után rövid időn belül közlemények jelentek meg (Kimball 1939., Merrit és Foster 1940., Gliclcmann és Lewitus 1941.) a szer alkalmazásával kapcsolatosan keletkező gingiva hyperplasiáról. Azóta többen, köztük hazai szerzők (Bruszt 1955.) is vizsgálták a kérdést, és így eléggé nagyszámú beteganyagra vonatkozó statisztikák állnak rendelkezésünkre a hidantoin előidézte gingiva-elváltozások gyakoriságát illetően. I. táblázat A Diphedan okozta gingiva hyperplasia előfordulása szerzők szerint Szerzők Százalék Merrit és Putnam ..................... 3 Gardner, Gross és Wynne .... 78 Gliokman és Lewitus................. 21 Kimball........................................... 57 Weinland és Windiseh.............. 32 Kröber............................................. 33 Arnold és Ulrich ........................ 33 Panuska ........................................ 47 Mint a hozzáférhető statisztikai adatokat összefoglaló I. táblázatból látható, a Diphedan okozta gingiva hyperplasia előfordulása szerzőnként igen jelentős ingadozást mutat (3—78%). Az adatok összesítése után úgy ítélhetjük, hogy a hidantoinnal kezeltek ínyén átlagosan 30—40%-ban keletkezik elváltozás. A nagy szórás valószínűleg azon alapszik, hogy az egyes szerzők által vizsgált betegek különböző korcsoportokba tartoztak. Mint azt saját megfigyeléseinkkel kapcsolatban említettük, és több szerző, köztük Babcock (1965) 369 esetre kiterjedő vizsgálatai során statisztikailag is igazolta: a fiatalabb korosztályok jóval nagyobb arányban reagálnak hidantoin-kezelésre hyperplasiás gingivitisszel, mint az idősebbek. Így Babcock 26 éven aluliaknál a vizsgáltak 57%-ában, míg 26 éven felülieknél csupán 21%-ban észlelt középsúlyos és súlyos hidantoin eredetű gingiva hyperplasiát. Sőt, Mutschelknaus (1964) 31 ilyen betege közül mindössze 3 volt 25 évesnél idősebb. Az említett szerzők a nemek közt nem találtak eltérést (Panuska és mtsai I960.), és Babcock négereknél ugyanolyan előfordulási arányt észlelt, mint a fehéreknél. A gyógyszer adagolását illetően inkább a kezelés időtartama (Mutschelknaus szerint minimálisan 4—6 hónap), mint a dosis nagysága játszik szerepet, bár Babcock napi 300mg-on felüli diphenilhidantoin nyújtása esetén 56%-ban, míg 200—300 mg/die dosis esetén csak 35%-ban észlelt gingiva hypertrophiát.
