Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
DIPHEDAN-KEZELÉS 17 Az I. táblázatban idézett szerzők adatainak nagyfokú szórását magyarázhatja a gingiva-elváltozások eltérő megítélése is. Mind Mutschelknaus (I), mind Babcock (II) hármas súlyossági beosztást javasol, amelyek lényegében megegyeznek egymással. I. 1. Oedema, az interdentalis papilla meg vastagodása. 2. Marginalis gingiva hyperplasia. 3. A gingiva majdnem egészen beburjánozza a fogakat. II. 1. Minimális vagy nincs hyperplasia. 2. Mérsékelt hyperplasia, a gingiva eléri a klinikai koronát, de nem okoz rágási nehézséget. 3. Súlyos hyperplasia, a gingiva eléri a klinikai koronát, de emellett funkcionális és rágási nehézséget is okoz. Az utóbbi felosztás előnye, hogy funkcionális szempontokat is figyelembe vesz. Mindezekből az adatokból a következőket vonhatjuk le: 1. A hidantoinkezeléssel kapcsolatos gingiva-elváltozás az eseteknek csak egy részében jelentkezik, tehát nem a gyógyszerhatás obiigát velejárója. Ezek szerint kifejlődéséhez a gyógyszerhatás mellett más tényezők jelenléte is szükséges. 2. Ilyen tényezőként szerepel a fiatal korral kapcsolatos hormonális miliő befolyása. Endrőczy, Lissák és Szereday (1954) krónikusan Diphedannal kezelt fiatal patkányon mellékvese-súlycsökkenést írtak le, míg felnőtt patkányokon ezt nem észlelték. Schröder és Triódán (1963) szerint hidantoin-származékokkal kezelt tengerimalacon a 17-ketosteroid-ürítés 40%-kal csökkent, sőt, ugyanezt észlelték hidantoin-kezelésben részesült betegeken is. 3. Egyesek epilepsiás betegeken és más cerebralisan károsodottakon hidantoin-kezelés nélkül is elváltozást észleltek a gingiván, bár jóval csekélyebb mértékben, mint hidantoinkezelés esetében. Az agyi károsodás tehát adott körülmények között elősegítő tényező lehet, éspedig valószínűen az agyi károsodottaknál alig keresztülvihető száj-hygiene elmaradása miatt. Az így felszaporodó helyi bomlástermékek szintén praedisponalo szerepet játszhatnak mint lokálisan izgató tényezők. A lokális tényezők jelentőségét mutatja, hogy az extractio után, még a hidantointherapia folytatása során, megszűnnek a gingiva-elváltozások. A Diphedan okozta gingiva hyperplasia tanulmányozását több szempont indokolja. A therapiában mind a mai napig nélkülözhetetlen jelentős gyógyszer mellékhatásának elemzése, az esetleg közvetlen therapiás eredményeken kívül a gingiva hyperplasiák pathomechanismusában szereplő tényezők megismerését is szolgálhatja. Ezért vizsgálatainkban azt a célt tűztük magunk elé, hogy biztosan ellenőrizhető, fiatalkorú beteganyagon elemezzük a gingiva hyperplasiáért felelőssé tehető tényezőket, figyelembe véve az életkort, a nemet és a kezelés időtartamát, valamint az adag nagyságát. Betegeink megoszlását a II. táblázat mutatja. Emellett össze kívántuk hasonlítani a Diphedannal kezelt, legalább középsúlyos gingiva hyperplasiát mutató és azonos ideig kezelt gingiva-elváltozás nélküli betegek mellékvese-működését. A mellékvese-működés tájékoztató indikátoraként a vizeletben történő 17-ketosteroid-ürítést vizsgáltuk. Beteganyagunk több helyről adódott. A pécsi Ideggondozó Intézet rendszeresen ellenőrzésre küldte hozzánk az EEG-fal verifikált, Diphedannal kezelt epilepsiás betegeit. Ez a beteganyag Diphedannal jól kompenzálható, jóllehet nehezebben kezelhető gyermekekből áll, de valamennyi normál általános iskola tanulója. A gyógyszerelés pontos adatai rendelkezésünkre álltak. Megvizsgáltuk a pécsi Gyógypedagógiai Intézet epilepsiás gyermekeit is. Itt azonban sem a kezelőorvossal, sem a szülőkkel megfelelő kapcsolatot nem tudtunk teremteni.
