Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
14 SCHRANZ DÉNES DR. helyzet áll elő az 1. kisőrlő eltávolításával, ha nincs 2. kisőrlő. 8. A vegyesfogazatban maradófogak eltávolítása előtt rtg-nel meg kell győződni, hogy mindegyik maradófognak megvan-e a csírája. 9. Lehetőleg kerülni kell a túl korai maradófog-extractiót. 10. Viszont a tapasztalás szerint már nem szokott hátrányos következményekkel járni, ha a tejfogakat a phvsiologiás fogváltás ideje előtt egy-másfél évvel távolítjuk el. A túl korai tejfog-elvesztés bekövetkezett fogatlan területeken helyfenntartót kell felszerelni olyan esetben, ha a fogorvos úgy látja, hogy a hézag szűkül. Ezért túl korai tej fogeltávolítás esetében a beszűkülés lehetőségére fel kell hívni a szülő figyelmét, s felszólítani, hogy időnként ellenőriztesse gyermekét. Ennek elmulasztásáért felelősségre vonható a fogorvos, mert következménye rendesen a maradófogak szabálytalan áttörése. Diastema megszüntetésére helytelen a fogak gumigyűrűs összekapcsolása, mert a gyűrű könnyen az íny alá csúszhat, sérti a parodontiumot, és így a fog meglazulását, elvesztését okozhatja. Sok esetben a frenulumot ki kell metszeni és az intermediaer alveolus-csontot is resecalni kell, hogy a fogak lehetőleg paralel közeledjenek egymáshoz. Minthogy az orthodontiai kezelés rendesen évekre nyúlik, erre fel kell hívni a szülők figyelmét. Eredményes kezelést általában 14 éven aluli gyermekeken várhatunk, elsősorban a vegyes-fogazat idején. A kezelés akkor kezdhető meg a legkorábban, amikor a gyermek értelme azt lehetővé teszi, különösen akkor, ha a rendellenesség aránylag egyszerű eszközökkel korrigálható. Általában akkor kell beavatkozni, amikor a rendellenesség még csak kialakulóban van és így még aránylag könnyűszerrel ki lehet javítani a hibát. Tehát nem szabad megvárni azt az időt, amíg a maradófogak csaknem mind áttörtek, hanem már a tej-, ill. vegyes-fogazatban meg kell kezdeni a szabályozást. Bizonyos esetekben a serdülés korán túli fiatal korban is eredményes lehet a szabályozás (Nagy), különösen, ha az orthodontiai kezelést sebészeti kezeléssel egészítjük ki. Ha a fogorvos nem ismeri fel idejében a rendellenességet, s emiatt késik a szabályozás, ez is mulasztás, gondatlanság és ezért felelősséggel tartozik. A tulajdonképpeni kezelés a fogszabályozó fogorvos feladata. Kényes fogszabályozási műveleteket a szakértelem hiánya miatt ne is vállaljon az általános gyakorlatot folytató fogorvos. A fogszabályozásnak egyik elengedhetetlen feltétele az időszakos ellenőrzés. Ez kifejezetten szervezési probléma. Ha a gyermek nyomatékos figyelmeztetés ellenére sem jelentkezik és kivonja magát a rendszeres ellenőrzés alól, s a szülő felszólítása is eredménytelen, akkor az így előálló következményekért nem lehet felelős a fogszabályozó. Mindenesetre azonban az írásos felszólítások és intések másolatát a kezelési dokumentációs anyaggal együtt meg kell őrizni. E’helyen hangsúlyozni kell, hogy a makrancos gyermeket nem szabad tettleg rendszabályozni, még akkor sem, ha ezt a szülő megengedi: a gyermek fegyelmezése a szülő feladata, s azt nem szabad a szülőnek sem megengedni a rendelőben. Irodalom Ascher, F.: Aus der forensischen Kieferorthopedie. Fortsohr. Kieferorthop. 1956. 17, 207. — Brückl, H.: Häufige Irrtümer und Fehlgriffe bei kieferorthopädischen Fragen. DtSch. Stomat. 1954. 4, 306. — Brückl, H.: Fehler in der Jugendzahnpflege unter besonderer Berücksichtigung der Kieferorthopädie. Dtsch. Stomat. 1960. 10, 941. — Hausser, E.: Forensische Fragen der Kieferorthopädie. Dtsch. Zahnärztl. Zschr. 1955. 10, 1728. — Hayes, M. A.: Legal Aspects of orthodontic practices. Amer. J. Orthodont. 1952. 38, 766. — Kirsch, Th.: Die Begutachtung in der Zahn-, Mund-und Kieferheilkunde. Hüthig, Heidelberg 1961. — Lemperle—Franzmeyer, D.: Erfahrungen mit kie-
