Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
FORENZIKUS SZEMPONTOK 13 magyarázni a szülőknek — esetleg az értelmes gyermeknek is — a kezelési tervet, felhíva a figyelmet a recidiva lehetőségére is. A gipszmodell későbbi jogviták esetén egyben dokumentum arra, hogy milyen volt a kezelés előtti állapot. Minthogy a gipszmodellek tárolása sok helyet igényel, ennélfogva megfelelő fényképekkel helyettesíthetők a megőrzés céljaira. Gipszminták készítésére, röntgenkontroll, a kezelés lefolyásáról pontos feljegyzések készítése a kezelés során időszakonként többször is szükséges, mert csak így derülhet ki, hogy az elmozdítás alatt levő fog gyökércsúcsa resorbeálódott, sőt esetleg el is halt a fogbél. Természetesen, ha a szabályozás durván történik, gyakoribbak ezek a következmények s nem tekinthetők egyszerű véletlennek, hanem gondatlanságból eredő szövődménynek. Egyébként a kezelésre vonatkozó mindennemű feljegyzést, gipszmintákat, fényképeket, röntgenképeket stb. gondosan meg kell őrizni. A fogszabályozó készüléket úgy kell megszerkeszteni, hogy a célnak megfeleljen, s ne károsítsa sem szuvasodás, sem foglazulás, sem fogbélelhalás formájában a fogazatot. A fogazat károsodásának megelőzése érdekében fel kell hívni a gyermek és a szülők figyelmét az igen gondos fogápolásra és az ellenőrzések pontos betartására. Túlzottan aktív (erős, gyors), időszakosan nem kellően ellenőrzött szabályozás hátrányos következménye lehet az, hogy a horgonymolarisok lingualis irányba dőlnek, vagy túlt ági tódnak, s a fog rágófelülete buccalis irányba dől (Szentbe). Hiba az is, ha a felső front hátrahúzásakor nem a frontfogak nyomulnak hátra, hanem a kisőrlők és nagyőrlők előre, vagy ha az egyik oldalon a frontfogak hátranyomulnak, a másikon pedig az őrlők előre. Más esetben, ha a horgonyfogat a rágónyomás és a szomszédos fogak nem tartják, hamarabb elmozdulhat, mint az elmozdításra kijelölt fog. Megjegyzendő, hogy nemkívánatos elmozdulások incipiens szakban gondos kezelés mellett sem kerülhetők mindig el. Parodontopathia esetén lehetőleg ne szabályozzunk, mert a fogak még jobban kilazulnak, s a szabályozás után a kóros helyzet — ha nem sínezzük össze a fogakat — recidivál. Ha az íny gyulladásos, mindaddig ellenjavallt a szabályozás, amíg a gyulladást meg nem szüntetjük, illetőleg az alapbetegséget (pl. diabetes) meg nem gyógyítottuk, vagy legalábbis egyensúlyba nem hoztuk. Lobosodási hajlam esetén lemez, szuvasodási hajlam esetén külső ív alkalmazása ellenjavallt. Helyhiány esetén fogelmozdítást csak tervszerű előzetes helyteremtés után szabad megkezdeni. Fogeltávolítás előtt mindig mérlegelni kell a fog értékét. Tályogos, periostitises tejfogat vagy időn túl helyén maradó tejfogat, ha akadályozza a megfelelő maradófog áttörését, el kell távolítani. Előzetesen azonban feltétlenül meg kell győződni arról, hogy a maradófog kellően beilleszkedik-e, mert különben a persistalo, egyébként egészséges tejfogat nem szabad eltávolítani. Hely teremtés céljából a maradófogak közül elvileg elsősorban a számfeletti, valamint szabálytalan alakú fogak jönnek számításba. További általános érvényű szabályok, amelyek figyelembe nem vétele gondatlanságnak minősül, a következők: 1. Egészséges vagy megtartható 6-osokat csak abban az esetben távolítunk el, ha rtg-nel meggyőződtünk, hogy a 8-asok csírája megvan. 2. Tilos csak az állkapocsban extrahálni, ha egyébként normálharapás (torlódás) van. 3. Prognathia esetén legfeljebb csak a felső fogsorban szabad extrahálni, az állkapocsban azonban nem. 4. Viszont progeniában legfeljebb az alsó fogsorban, de a felsőben ne extraháljunk. 5. A szemfog részére helyfenntartás céljából ne távolítsunk el frontfogat, és a szemfogat se távolítsuk el jelentős tulajdonságai miatt. 6. Az 1. kisőrlő eltávolítása nem indokolt, ha a 6-os koronája nagy fokban destruált vagy gangraenás. 7. Különösen kedvezőtlen
