Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

PORENZIKUS SZEMPONTOK 11 Mindezek miatt nem lehet szó az orthodontiában eredmény vállalásról, vállalkozási szerződésről, garanciáról, mert a gyógyeredmény sok ismert és ismeretlen tényezőtől s nem csupán a szabályozó fogorvos akaratától függ. Minthogy pedig — mint említettük — a szabályozás kifejezetten nagy kö­rültekintést igénylő gyógyító-eljárás, ha eszközei sokszor mechanikaiak is, még­sem tekinthető egyszerű vállalkozásnak, eredmény vállalásnak éppúgy, mint a prothetikai eljárás sem, mert itt is elsősorban a helyes funkció biztosítását célozza a beavatkozás. A második kérdés, amellyel azonban már kissé részletesebben kell foglal­koznom, az iatrogenia kérdése a fogszabályozásban. Iatrogenia alatt általában a gyógyító beavatkozás nyomán keletkező szövődményeket értjük. Ilyen szö­vődmény kétféleképpen jelentkezhet: vagy mint kellemetlen véletlen, vagy pedig mint közbejött baleset. A kettő között lényeges a különbség. A kellemet­len véletlen olyan szövődmény, amely a fogorvos teljesen szabályszerű, körül­tekintő, gondos beavatkozása esetén is bekövetkezik a szervezetben levő rejtett okból („vétlen” szövődmények). Éppen ezért nem von maga után sem jogi, sem etikai vagy fegyelmi következményeket. Sokan csak az ilyen szövődménye­ket tekintik iatrogen ártalmaknak (szoros értelemben vett iatrogenia). Ezekkel szemben a közbejött incidensek, balesetek a gyógyítási szabályok­nak legtöbbször gondatlanságból, hanyagságból, könnyelműségből történő át­hágásából, tehát a fogorvos szabályszerűtlen magatartásából eredő szövődmé­nyek („vétkes” szövődmények). Ezek az ominózus műhiba esetek, amelyeknek büntető- és polgárjogi, valamint etikai, ill. fegyelmi következményei is vannak. Egyesek ezeket is az iatrogenia körébe vonják, mert végeredményben ezek is a gyógyító beavatkozás nyomán keletkező szövődmények (tág értelemben vett iatrogenia). Szerencsére nem minden szabálytalan magatartás jár káros következmény­nyel. De ha a fogszabályozó fogorvos tevékenységével kapcsolatban, azzal oko­zati összefüggésben a gyermeket kár érte, ez már műhiba. Viszont ez még min­dig nem jelenti azt, hogy műhibaper keletkezik, mert ehhez az is szükséges, hogy a gyermek, illetőleg szülője rájöjjön arra, hogy a fogorvos hibás eljárásának következtében fejlődtek ki hátrányos következmények, s kell, hogy emiatt — közvetlenül vagy közvetve — a bírósághoz forduljanak. Mindezekből pedig az is következik, hogy egyetlen eljárásról sem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy az feltétlenül műhiba, mert nem okvetlenül vezet minden esetben a paciens károsodásához. A hiba tehát nem minden esetben műhiba, de a műhiba mindig hiba. Helytelen volna ezért taxative felsorolni, hogy milyen eljárásokat kell eleve műhibásnak minősíteni. A tapasztalás szerint a műhiba-kérdés tár­gyalásakor ezeket sokszor nem szokták kellő mértékben hangsúlyozni. Ezek után — anélkül, hogy a teljességre igényt tartanánk — lássuk, milyen általános érvényű elvi szempontokat kell a fogszabályozónak szem előtt tar­tania, hogy elkerülje a szó tágabb értelmében vett iatrogeniát, illetőleg a szó szoros értelmében vett műhibát. A fogszabályozásban mindig kialakitott terv szerint kell eljárni és nem sza­bad sematizálni. Rtg-tájékozódás, ill. dokumentáció, ha nem is minden esetben, de szükséges, hogy tisztán lássunk, kellemetlen meglepetéseket megelőzzünk. A rtg-képek készítésekor pedig éppen a gyermekek szempontjából különösen gondolni kell a sugárveszélyre, s ezért lehetőleg nem egy ülésben készíteni el a statust. Kívánatos ólomkötény alkalmazása is. A filmet lehetőleg filmtartóval rögzíttessük, elsősorban a film aspiratiójának megelőzésére. A klinikai és rtg-vizsgálat félreismerése alapján már az ok (genetikai vagy szerzett) kutatásakor is hibát követhet el a fogorvos, helytelen lehet a kórisme,

Next

/
Thumbnails
Contents