Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
ÚJABB SEGÉDESZKÖZÖK 185 IRODALOM. Müller J.: Fémkoronák és hidak eltávolításáról. Fogorv. Szle. 1947. 40, 389. —Präger F.: Fémkoronák eltávolítása. Fogorv. Szle. 1956. 49, 25. — Molnár L.: .Fogpótlástan. Budapest, Medicina, 1960. — Korányi E.: Lágyrészvédő és lefejtő műszer fémkoronák eltávolításához. Fogorv. Szle. 1962. 55, 186. Й. Вальтер: Новое вспомогательной средство для удаления металлических коронок. Автор описывает щипцы, пригодные в качестве вспомогательного средства для удаления металлических коронок и крючков мостовидных протезов. Dr. J. Walter: Ein neues Instrument zur Entfernung von Metallkronen. Verfasser beschreibt eine spezielle Zange zur Entfernung von Solokronen und Brückenanker. KÖNYVISMERTETÉS Münch, J.—Kluczka, J THe Zahnerhaltung. Möglichkeiten und Grenzen in der Praxis. (A fogak megtartása. A mindennapos gyakorlat lehetőségei és korlátái.) J. A. Barth, München, 1966. 276 old., 171 ábra. Az egykor Würzburgban, majd Berlinben, a Humboldt Egyetemen professzor, jelenleg Münchenben nyugdíjasként élő, egyben azonban a mindennapos fogorvosi gyakorlat igényeit kielégítő szaklapot (Zahnärztl. Praxis) szerkesztő Münch és a mainzi egyetemen majdnem haláláig parodontologiát oktató, gyakorló fogorvosból professzorrá lett Kluczka közös könyvének címe bizonyos mértékben megtévesztő, mert tárgya nem a konzerváló fogászat egésze, hanem az endodontia és a parodontologia. E két szak az Egyesült Államokban az „oral medicine” s nem a konzerváló fogászat tárgykörébe tartozik, ama szempontból nyilván helyesen, hogy mindkét diszciplínában jelentős szerepe van a szervezet egészének fogon, illetve fogazaton jelentkező elváltozások és azok kezelése során. Németországban tudtommal a konzerváló fogászat tárgykörébe tartozik mindkét kérdóskomplexus, ami a német egyetemeken a parodontologia oktatásának bizonyos mérvű háttérbeszorulását eredményezte. Münch és Kluczka az alcímként megadott szempont köré építették könyvüket, amely elsősorban a gyakorló fogorvos számára kíván útmutatóul szolgálni abban az útvesztőben, amely a háború utáni években különböző új gyökérkezelési eljárások, e célra ajánlott szerek, a parodontium marginale megbetegedéseinek kezelésére divatba jött gyógyszerek stb. során kialakult. A könyvön látszik, hogy olyan két szakember írta, aki maga is fogorvosi gyakorlatot folytatott, s olyanról írt, amit maga megkísérelt, hosszabb vagy rövidebb ideig használt. Ez igen komoly érték, amit nem lehet eléggé dicsérni. Mindkét szerző igyekezett szakterületének kapcsolatait a szervezet egészével minden vonatkozásban kidomborítani, ami helyenként igen jól sikerült, helyenként azonban közhelyek ismétléséhez vezetett. Hiányossága a könyvnek, hogy bár számos közlésre és szerzőre történik hivatkozás, irodalmi adatokat nem közöl. Kisebb hiba, hogy az USA- ban élő és dolgozó szerzők germán eredetű nevét következetesen németesen idézi, pedig a szerző az angol formát használja (pl. Goldman és nem Goldmann). Nyilván a fogorvosi mindennapos gyakorlat szükségleteit vették tekintetbe a szerzők, midőn oly fejezetet is tárgyalnak, amelyeknek csak igen közvetett kapcsolatuk van a könyv tulajdonképpeni témájával, mint a helyi és vezetéses érzéstelenítési eljárások sikertelensége és hibái, sterilezés és desinficiálás a fogorvosi rendelőben. Ezekben a fejezetekben is megnyilvánul a szerzők igen nagy gyakorlati tapasztalata. Egészben véve Münch és Kluczka közös könyve megfelel kitűzött céljának. A gyakorló fogorvos haszonnal tanulmányozhatja, hogy egyetemen szerzett tudását kiegészítse. Nem pótolja azoban sem a konzerváló fogászat, sem a parodontologia részletesebb tankönyvét. Bőséges ábraanyag illusztrálja az előadottakat. Az ábrák túlnyomó többsége jó a reprodukcióban is. Referens személyes véleménye szerint a sok szép szövettani ábra azonban a gyakorló fogorvosnak, a mindennapos praxis számára távolról sem nyújt annyit, mint a részletes vizsgálatokból félreérthetetlen formában levont következtetések nyújtanak. Előnyös lett volna — különösen saját vizsgálatokra hivatkozva — a vizsgáltak számát minden esetben megadni. Prof. Adler Péter
