Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
186 KÖNYVISMERTETÉS Molnár László: Fogpótlástan. 2. átdolgozott kiadás. Medicina, Budapest, 1967. 267 oldal, 336 ábra. Ára: 52,— Ft. Molnár professzor fogpótlásiam könyve eljutott a második kiadáshoz. A két kiadás között lepergett idő nemcsak a fogpótlástan ismeretanyagára, hanem e tárgyat előadó professzor részére is nagy haladást eredményezett. Az előadó, oktató, vizsgáztató tanár észleli, hogy műve hol szorul bővítésre, kiegészítésre, melyik gondolat vagy eljárás kíván részletesebb magyarázatot. A sok éves tanári tapasztalat visszatükröződik az átdolgozott új kiadás beosztásában és részfejezeteiben is. A könyv első részében igen részletesen ismerteti mindazokat a leíró-, táj- és klinikai anatómiai adottságokat, melyek ma már nélkülözhetetlenek akár a legegyszerűbb protheticai munkák készítésekor is. Beható tanulmányoknak minősíthetők a fogak alaki adottságaival és a pulpa tájanatómiai viszonyaival foglalkozó részek. Ezek az imeretek ma már a fogak praeparálásakor nélkülözhetetlenek és ismeretük az indicatio felállítását is döntően befolyásolja. A szerző igen részletesen foglalkozik a rögzített fogpótlás kérdéseivel, és tankönyvében nemcsak alapismeretek közlésére szorítkozik, hanem olyanokra is, melyek nagymértékben hozzájárulnak az orvosi gondolkodás és szemlélet kialakulásához. S ez az új kiadású fogpótlástani tankönyvnek egyik igen nagy érdeme. A szerző külön-külön fejezetben foglalkozik a kivehető részleges és a teljes fogpótlás készítésének szerteágazó problematikájával. Tárgyalja a részleges fogpótlással kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket. E fogművek szerkesztésekor a szerzőt a biomechanikai szemlélet irányította. Ennek keretében foglalkozik az occlusio és articulatio kérdésével, a fogfelállítás statikai törvényeivel. Ismerteti, bizonyos mértékben kritikai értékelésben, az egyéni értékekre beállítható ízületes artikulátort és a Oysi-féle klasszikus articulatiós tant. Külön fejezetet szentel az állkapcsízület megbetegedéseinek is, s e fejezetben nemcsak a kóroktani tényezőkkel, hanem a functio-zavar vagy kóros elváltozás therapiájával is behatóan folalkozik. Miután helyreállító protheticai ismeretek nélkül a fogorvosképzés hiányos lenne, a szükséges terjedelemben taglalja annak módszereit is. A könyv igen értékes függeléke a terminológia fejezete. Ez magában foglalja a prothetica fontos fogalmait rendkívül világos szövegezésben. Az a véleményünk, hogy aki a terminológiát jól magáévá teszi, az olyan elméleti ismeretek birtokába jut, melyek segítségével a prothetica nehéz eseteinek megoldásában is könnyen és biztosan tájékozódni tud. Tulajdonképpen a terminológiát az egész mű essentialis kivonatának tekinthetjük. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy az itt tárgyalt fogalmak ismerete nem teszi feleslegessé a könyv gondos áttanulmányzását, sőt megtanulását. E megállapítás nemcsak a fogorvostanhallgatókra, hanem a fogorvosokra is vonatkozik. Összegezvén az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy e könyv nagy haladást jelent mind mondanivalóban és az ismeretek logikai csoportosításában, mind az orvosi szemlélet szempontjából az előző kiadással szemben. Ez nyilvánvalóan megkönnyíti a fogorvostanhallgatóknak e témakörben az elmélyülést, és alkalmas arra is, hogy e tárgy iránt felkeltse érdeklődésüket, szeretetüket. Ä mű elolvasását felsorolt értékeinél fogva a fiatal és idősebb fogorvosgenerációnak is egyaránt legmelegebben ajánljuk. A Medicina könyvkiadó nagyon szép köntösbe öltöztette Molnár László könyvét, és külön dicséretet érdemel a gazdag és szép — részben új — ábraanyag kitűnő reprodukálása. Prof. Kemény Imre dr. E. Reichenbach—H. Köle—H. Brückl: Chirurgische Kieferorthopädie. Johann Ambrosius Barth (Verlag), Leipzig, 1965. 271 oldal, 229 kép, 600 ábra. A szerzők könyvükben olyan terület magas színvonalú, minden részletre kiterjedő munkáját adják az olvasó kezébe, amelyben a szakemberek nagy része is csak részben tájékozott. A téma határterülete a sebészet és a fogszabályozás (orthodontia) tudományának. A szerzők célja, hogy a sebészet és orthodontia elméleti és gyakorlati ismeretében összefoglalást adjanak az orthodontiai esetek diagnostizálására és a sebészeti therapia lehetőségeire. Nem térnek ki az anaesthesiologiai lehetőségekre és a röntgentechnikára, viszont így is egy olyan témát dolgoznak fel, ami még ritka a világirodalomban és egységes szempontok szerint össze nem foglalt rendszer. A szerzők, ismerve ezt a problémát, az első fejezetben a sebészeti orthodontia fogalmát, témakörét tisztázzák, sőt még a második fejezetben is általános határt szabnak, érintve az orthodontiai extractio indicatióit. Csak a következő fejezetben kezdik el tárgyalni a műtéti előkészítést, ill. a diagnosticát, hangsúlyozva, hogy nem elég a klinikai kivizsgálás, hanem minden esetben szükséges a modell segítségével történő orthodontiai vizsgálat is. Itt tárgyalják az Angle-, A. M. Schwarz-féle diagnosticai módokat. A harmadik fejezetben a műtét élőtti alapvizsgálatokat tárgyalják, a IV. fejezetben az állkapocs forma- és helyzetváltozásait és ezek kísérőtüneteit taglalják. Ezen belül foglalkoznak az állkapocs testének, a felszálló ágaknak, az állkapocsszögletnek, az állkapocsízületnek
