Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
IMPACTÁLT ALSO BÖLCSESSÉGFOG 9 i** pericoronaritis által okozott recidiváló gingivitis. Ez a fiatal korban elszenvedett gingivitis ugyanis megbontja a fog-fogágy egységét és fogkőlerakodásra, tasakképződésre hajlamosít. Az elmondottak után könnyű megállapítani, hogy az iabf eltávolítása indokolt minden olyan esetben, amikor annak functionalis használhatósága nem várható. Ennek megállapítására rtg-kép szükséges, amiből megítélhetjük, van-e térhiány és az milyen fokú; a fog beékelődése, fekvése, hajlása milyen az előtte levő foghoz vagy a felhágó ághoz viszonyítva. Csaknem egységes a vélemény a tekintetben, hogy lehetőleg tünetmentes szakban és már fiatal korban, tehát 18—25 éves korban távolítsuk el a fogat, mert ebben a korban a csont rugalmasabb és regeneráló képessége jobb, mint idősebb korban, amikor a sclerotizált csont már nehezebben gyógyul és nagyobb erő alkalmazása esetén mandibula-fractura veszélye is fennáll. Az extractio könnyűnek ígérkezik nagy koronájú, rövid összehajló gyökér vagy még ki sem fejlődött gyökér esetén, amikor kedvező látási viszonyok a műszeres hozzáférhetőséget is megkönnyítik. Mindig gondoljunk azonban arra is, hogy az iabf eltávolítása nem egyszerű extractio, hanem sebészi feltárást igénylő műtét, amelynek elvégzése nem tartozik a fogászati rutin-munka körébe. Az iabf fogak eltávolításának műtéti technikája teljesen kidolgozott. Rtgképen történő tájékozódás után lebenykészítés, a fog koronái részét övező rögzítő csont eltávolítása után a fog meglazítása, majd fogóval való extractiója következik. Eő követelmény: a műtéti terület jól áttekinthető és műszerekkel jól hozzáférhető legyen. A csontseb gyógyulása a roncsolás mértéke szerint okoz utófájdalmat. Ez arra figyelmeztet, hogy a sebet ne roncsoljuk, és a seb ellátásakor vegyük figyelembe, hogy a varrt sebek általában jobban gyógyulnak. A ma már idejétmúlt gaze-csík bevezetése meglassítja a gyógyulást és a seb fertőzési lehetőségeit növeli (secundaer sebgyógyulás). A Budapesti Szájsebészeti Klinika 1965. évi statisztikája szerint all 310 összbetegforgalomból 242 nőnél és 189 férfinál távolítottak el impactált alsó bölcsességfogat. Ebben a kimutatásban csak fiatalok szerepelnek, éspedig nők nagyobb számban, mint férfiak. Ebből arra következtethetünk, hogy az alsó bölcsességfog reductiós jelenségei és impactiós zavarai a nőknél megelőzik a férfiakat időben és korban is. A fentiek közlésével mindnyájunk közös törekvését, a klinikai praeventiót kívántam szolgálni (ifjúsági testületek, katonák). összefoglalás Az impactált alsó bölcsességfog a legsúlyosabb szövődmények okozója. Ennek megelőzésére a szerző ajánlja a fognak már fiatal korban (18—25. életév) történő eltávolítását, lehetőleg tünetmentes időszakban. Irodalom Baume, J.: Was muss jeder Praktiker über die orthodontische und prophylaktische Extraktionstherapie wissen ? Zahnärztl. Rdsch., 24, 625, 1943. — Bethmann, W— Krüger, O.: Zur Dentitio difficilis. Dtsch. Stomat., 16, 401, 1966. — Harnisch, H.: Die Durchbruchstörungen der Weisheitszähne. Jena, Fischer, 1949. — Mantegazza cit. Baume—Móczár L.: A halálos végű heveny dentális fertőzésekről, 24 haláleset kapcsán. Fogorv. Szle, 24, 815, 1931. — Schneider, H. O.: Die Durchbruchstörungen der Weisheitszähne und ihre Bedeutung für die Parodontologie. Zahnärztl. Welt/Ref., 67, 527, 1966. — Vigneul, J.: Suit operatoires des extractions chirurgicales de dents de sagesses inférieures inclines ou enclavées. Actual. Odontostomat., No. 74., 191. p. 1966. — Winter, O. B.: Impacted mandibular third molar. St. Louis, Mosby, 1926.
