Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
168 TÓTH KAROLY DR. A caries-védettség mértékének megítélésére vonatkozóan figyelemre méltó adatokat láthatunk a 2. táblázaton. Az adatok szerint a vizsgált csoport védettebb volt, mint napjainkban a születése óta folyamatosan fluordús ivóvizet fogyasztó populáció. A módszer, ha kellő számú és megfelelő adat birtokában lennénk, alkalmas lenne a fogazat állapotát befolyásoló faktorok hatásosságának számszerű szemléltetésére is. (Erre a célra más eljárások is vannak.) Huszár és Schranz újkori adatait, a kis létszám miatt, csak egy esetleges további felhasználás céljaira dolgoztam fel. Sajnos, sem Kozma (4), sem Oravecz (7) adatait nem fogadhatjuk el jellemzőnek. Mindkettő válogatott anyagra vonatkozó, bár a vizsgáltak létszáma elég jelentős. Mind a kettő budapesti, nagyvárosi viszonyokat tükröz. Elgondolkoztató, hogy Oravecznél 1924-ben a 6—22 éves korcsoportban a hányados még kisebb 1-nél. Lehetséges lenne, hogy Magyarországon a caries-hajlam ugrásszerű fokozódása csak az utóbbi évtizedekben következett be? Ennek a kérdésnek megválaszolása azonban már nem tartozik ennek a közleménynek a kereteibe. összefoglalás VII—XIII. századból származó koponya vizsgálatok alapján megállapítható, hogy e két korszak juvenis és adultus korcsoportjában még az alsó fogak szuvasodása a domináló. Az egyes fogaknak a szuvasodásban való egymáshoz viszonyított részvételi aránya hasonló a maihoz. A múltban jelentősen kevesebb volt a felső frontfog-szuvasodás, mint napjainkban. Igazolja a múltra vonatkozóan Hradeckynek a véleményét, mely szerint valamely embercsoport meghatározott korcsoportjában az alsó fogaknak a fogszuvasodásban való részvételi túlsúlya a caries-védettségnek a megnyilvánulása. Megcáfolja Lenhossék azon adatának általános érvényességét, mely szerint a XI—XIII. században a felső fogak szuvasodása több volt, mint az alsóké. Irodalom 1. Bruszt P.: 1128 a VII—XIII. századból származó koponya vizsgálata a fogszuvasodás szempontjából. Fogorv. Szle. 45, 72—77, 105—112; 1952. — 2. Hradecky G.: A felső és alsó fogsor fogainak szuvasodása. Fogorv. Szle. 48, 143—146; 1955. — 3. Huszár Gy. és Schranz D.: A fogszuvasodás elterjedése a Dunántúlon az újabb kőkortól az újkorig. Fogorv. Szle. 45, 171—182, 200—206, 233—244, 272—279; 1952. — 4. Kozma A.: Versuch einer Statistik der Erkrankungen der Zahnpulpa, Wurzelhaut und der Alveolen. Österr.-ung. Wschr. f. Zahnheilk. 3, 121—126; 1887. — 5. Lenhossék M.: A f'ogszú pusztítása egykor és most. Természettud. Közlöny 49, 333—360; 1917. — 6. Lenhossék M.: A fogszú egykor és most. Mathematikai és Természettud. Közlöny 36, 1—35; 1918. — 7. Oravecz P.: A caries dentis localisatiója az élet folyamán. Fogorv. Szle. 17, 377— 381; 1924. — 8. Schranz D. és Huszár Gy.: Az őskori ember fogbetegségei. Fogorv. Szle. 47, 218—226; 1954. — 9. Tóth К.: Összehasonlító caries-vizsgálatok Szeged környéki cigányok és egyéb lakosságon. Fogorv. Szle. 46, 295—300; 1953. — 10. Tóth K., Ponyi S. és Moldovay F.: Szegedi általános iskolás gyermekek fogazata. Fogorv. Szle. 50, 96—101; 1957. — 11. Tóth K. és Mari L.: Középiskolások fogszú-morbiditása Szegeden. Fogorv. Szle. 54, 109—119; 1961. — 12. Tóth K.: Felnőttek fogazatának állapota Szegeden. Fogorv. Szle. 55, 138—142; 1962. — 13. Tóth K. és Szabó I.: Oligophrenek fogcaries viszonyai. Fogorv. Szle. 59, 260—270; 1966.— 14. Tóth K.: Újabb adatok a VII—XIII. században Magyarország területén élt népek fogazati állapotának megítéléséhez. Fogorv. Szle. 59, 102—215; 1966. —15. Tóth K.: A processus elveolaris állapota az avar- és Árpád-korban koponyavizsgálatok alapján. Fogorv. Szle. 59, 1 —11; 1966. К. Тот; Кариозная склонность верних и нижних зубов в прошлом. На основании исследований черепов из VII—XIII веков можно установить, что в молодой и взрослой возрастных группах в этих двух периодах еще преобладал кариоз нижних зубов. В прошлом было значительно меньше случаев кариоза верхних
