Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

KÁROLYI-EFFEKTUS

145

Közlemény a Budapest V. kér. Szakorvosi Rendelőintézet (igazgató: Szmandra József dr.)

Fogászati Osztályáról (főorvos: Bálint Béla dr.)

A Károlyi-effektus összefüggése a rágószerv macromorphologiai struktúrájával

írta: VÍLTSEK ERNŐ dr.

I

„A magyar fogorvos az utolsó 50 esztendőben gyakrabban szerepelt a nemzetközi szaksajtóban, mint a legtöbb hasonló népességű európai nemzet fogorvosa. Azonban igen kevés van közöttük olyan, akinek nevével a nemzetközi szakirodalomban tant, elméletet, eljárást vagy közhasználatú műszert jelölnek. E kevesek közé tartozik Károlyi Mór (6, 7). Nevével elmélete kapcsán, az utolsó félévszázadban, de főleg az utolsó évtizedben mind gyakrabban találkozunk” (Huszár, 4). Károlyi elmélete: a fogág v túlterhelése az éjszakai fogcsikorgatás következtében, heves vitákat váltott ki az egész világon. Népes azoknak a tábora, akik magukévá tették elméletét, de ugyancsak nagy tábora van azoknak, akik tagadják a túlterhelés alapvető jelentőségét. E munkám célja annak bizonyítása, hogy a Károlyi-effektus elve egyike a fogágvbetegségek keletkezése legfontosabb tényezőinek. Vizsgálataimmal az a célom, hogy a fogágvbetegségek rágószervi alapját bizonyítsam. A fogágv phvsiologiás működésének feltétele mai nómenklatúránk szerint a biomechanikai egyensúly. Valószínűleg Károlyi is úgy gondolta, hogy a biomechanikai egyensúly felborulása a kóros jelenségek kiindulópontja. Erre utal válasza, amelyet Posselt kérdésére adott: „Wann kann man die Belastung für pathologisch für das Parodont halten?” — „Wo die einwirkende Energie grösser ist, als die Widerstandskraft des getroffenen Gewebes.”

A fogágybetegségek kóroktani kutatását az a körülmény nehezíti, hogy a szövődmények elfedik a kórfolyamat kezdeti, alapvető fázisát. Több kutató (Mühlemann és Zander, 14; Ramfjord, 16; Werhaug, 23; Skillen, Ostrom és Fosdick, 18) állatkísérleteket végzett a fogágybetegségek kórokának tisztázására, azonban ellentmondó eredményeket kapott. Ennek oka, hogy nem vették figyelembe, hogy az állatok (kutyák és majmok) rágószerve az emberénél nagyobb megterhelésre alkalmas, másrészt a parodontalis tasakot tekintették a fogágybetegségek alapvető pathologiás jelenségének. A fogágybetegségek osztályozásának hibája Sugár (19) szerint az, hogy kórbonctani és klinikai fogalmakat kevernek össze. Sugár beosztása a fogágybetegségeknél: parodontitis, atrophia és parodontosis.

Tapasztalataim és méréseim alapján a következő csoportosítást is lehetségesnek tartom a fogágv biomechanikai egyensúlyának felborulása alapján: 1. lokális, mechanikai okoknál fogva (a fogágy relatív gyengesége, fokozott rágóizomműködés); 2. általános a szervezet megbetegedéséből fakadó biológiai okoknál fogva és 3. a két tényező együttes hatása.

Bármilyen ok játszik is szerepet a biomechanikai egyensúly felborulásában, az eredmény mindig az alveolaris csont resorptiója.

II.

Bármennyire különböző fogalmaknak látszanak a physiologiás és pathologiás folyamatok, közöttük pusztán mennyiségi, fokozati különbségek vannak. Ha az előbbi fejezetben vázolt csoportosítást ilyen szempontból tesszük vizsgálat tárgyává, akkor úgy találhatjuk, hogy a fogágybetegségek esetében különböző morphologiai és functionalis folyamatok mennyiségi változásáról van szó: a rágóizomműködés fokozásáról (Eschler, 1, 2; Ramfjord, 16), a fogak és a fogágv