Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

MŰANYAG FOGAK

141

kiálló éleit és csücskeit éri a legnagyobb nyomás. Lassanként a fém felületén is ún. folyás következik be. A behatás folyamán egyes kristallitok a terhelési és törési határig vannak igénybe véve. Előbb vagy utóbb kitörnek a szövetszerkezetből és ezután csiszolóanyagként hatnak. A mikroszkópos nagyságú felületi érdességek elősegítik a kristallitok kitörését.

A műanyag felülete, belső szerkezetéből kifolyólag, másként viselkedik. Az akrilát macromolecularis láncszerkezete következtében az anyag rugalmas,

7. ábra. A fém abrasiósfelszínének mikroszkópos felvétele (200 X ). A karcolási irányok felismerhetők. A kristallitok ráeső fényben ragyognak. A fém felületén kis árokszerű bemélyedések láthatók

9. ábra. A műanyag felületén jól láthatók a kitöredezések nyomai

képlékeny. A macromoleculák kötése azonban inkább enged mozgást, mint a kristallitos szerkezetű anyagé. Minden macromolaris részecskének mondhatni korlátozott, de saját mozgási lehetősége van, amely csak igen alacsony hőmérsékleten szűnik meg. Utalok itt a Brown-féle micro-mozgásra. Ezután már az anyag teljesen rideg.

A fémfelület átalakulása és rongálása után a műanyag felülete is megváltozik. Az igénybevétel kezdetétől a ritmikus terhelések miatt felületi repedések keletkeznek, amelyek azután a mélybe nyomulnak. A műanyag a csücskökön és az éleken lassan elfárad, és kicsiny műanyagrészecskék törnek ki belőle. A

8. ábra. A műanyag felszíne (20x)

10. ábra. Fémfelület torzulásokkal: a műfog lökésének iránya