Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

140

PROF. DR. HENKEL, G.

Az összes próbadarab azt mutatja, hogy a fém koptatása folyamán vályulat keletkezett a műanyag fog felületi formájának megfelelően (3. és 4. ábra). A fém felületén karcolatok láthatók (5. ábra). A műanyag felülete is lekopott a fém formájának megfelelően (6. ábra).

Már kisebb nagyítással is jól felismerhető a fémen a karcolatok iránya. A kristallitok a felületen szabadon feküsznek és a ráeső fényt visszaverik (7. ábra). A műanyag felszínen is vannak karcolatnyomok, sokkal feltűnőbbek azonban

3. ábra. A műanyag fog által „bevágott” 4. ábra. A 3. ábrán említett műanyag fog fémfelület

5. ábra. A fém vályulatszerű kopása, repe- 6. ábra. Az akrilát-fcg ábrázolt rágófelszíne désképződéssel, erős igénybevételkor

az üregszerű bemélyedések, amelyek az igen kicsiny műanyagrészecskék kitörésére utalnak (8. és 9. ábra). Burkhart és Schmied — más vizsgálatok kapcsán— ugyancsak leírták, hogy a műanyagszemcsék a felületről kitörnek.

A kölcsönös köptatási folyamat a mikroszkópos vizsgálat alapján a következő módon értékelhető. A műanyagnak és a fémnek a kísérlet kezdetén vagy a fogpótlás szájba helyezésekor jól fényezett felületei vannak, amelyek egymáson jól csúsznak. Herholz utal munkájában arra, hogy a thermoplastikus úton előállított fogak felületi keménysége igen nagy, amit a mi keménység-vizsgálatunk is megerősített. A műanyagfogak felületi keménysége a jelen vizsgálatnál is megmaradt, ahol a próbafogat önkötő akriláttal erősítettük a vizsgáló készülékhez. Meyer felfogása helyes, amikor felteszi, hogy terheléskor a műanyag fogak