Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

ÁRKÖVY-EMLÉKBESZÉD

5

utolértük, a maradófogazat vonatkozásában pedig hamarabb fogjuk utolérni a kapitalista körülményeket, mint más téren. Ha azonban a fogszuvasodás mértékét azért, mert a fejlett kapitalista országokban a fogromlás is fokozottabb, a gazdasági fejlődést jelző számnak tekintjük, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a fejlődés nálunk egyéb tekintetben is felgyorsult, ez viszont kedvező tünet. Ez a tünet azonban sürgető kötelességeket is ír az egészségügy vezetői számára elő. Itt tehát egy újabb indokot tudok felhozni a bevezetőben ismertetett véleményem alátámasztására. A fogászati oktatás, gondozás és nem utolsósorban a megelőzés terén mutatkozó elmaradás felszámolására sokkal erőteljesebb intézkedésekre lenne szükség. Nagyon egyoldalú és egyben igazságtalan is lennék, ha csak követelésekről beszélnék. Nyugodtan leszögezhetem, hogy az oktatás, kádernevelés és gondozás tekintetéhen jelenleg rendelkezésre álló lehetőségeinket sem használjuk ki kellő mértékben.

Egyes praedisponáló és gátló tényezők

A magyarországi caries-szűrővizsgálatok nemcsak igazolták a táplálkozás és a fluor szerepét illető külföldi adatokat, hanem néhány új megismeréshez is vezettek.

A táplálkozás befolyásának tekintetében elsősorban a szegedi vizsgálatokra hivatkozhatom. A szénhidrátban dús étrend kedvezőtlen hatása már eddig is eléggé jól ismert volt. Saját gyermekotthoni adataink azonban arra utalnak, hogy egy 70%-os szénhidrát-arány önmagában még nem döntő tényező. Az összszénhidrát-arány ugyanis minden gyermekotthonban elérte a 70%-ot, a vizsgált gyermekek fogazati állapota mégis kedvezőbb volt. Még az sem jelent döntő befolyást, ha a finomított cukrok aránya eléri az összszénhirdátbevitel 20%-át, ha ez az ételek ízesítésének formájában történik. Figyelemre méltó adatunk, amit egészségügyi gyermekotthonokban szereztünk, hogy itten a pépes étrenden levő gyermekek finomított szénhidrát-aránya a legkedvezőtlenebb, fogazatuk mégsem rosszabb. A táplálkozás hatása csak hosszabb idő eltelte, saját adataink szerint kb. 2,5—3 év után érvényesül. Bár a táplálkozás befolyása egyes vonatkozásokban már elég jól ismert, ennek gyakorlati hasznosítása tekintetében elég pesszimista álláspont alakult ki. A gyermekotthoni vizsgálatok azonban azt igazolják, hogy ennek a pesszimizmusnak — legalábbis szakemberek részéről — nem szabad teret engedni. A modern táplálkozási szokások megtartása mellett is lehet eredményeket elérni. Nekünk ezt a csekély lehetőséget is ki kell használnunk.

Az ivóvizekben található F protektiv hatását Ádler és mtsai hazánkban is igazolták. Az igen széles körre kiterjedő vizsgálatok szerint a F kedvező hatása — ha egyéb előnyös körülmények is fennállanak — már 0,35—0,70 mg/1- nél megmutatkozhat. És itt juthat igen jelentős szerephez az a lehetőség, amit a táplálkozás nyújt. A fogak előtörése után bekövetkező posteruptív szakasz jelentőségét már eddig is elismerték. Ádler azonban azt is igazolta, hogy az egész perieruptív szakasz fokozottabb figyelmet érdemel. A F kedvező hatása egyébként nem mutatkozik lineárisan a szervezetbe bevitt mennyiséggel. Azonos ivóvíz-F-szint mellett — néhány ismert és ismeretlen befolyásoló faktor hatására — a különböző vizsgálati helyeken a fogazat állapota különböző lehet. Ugyanazon a vizsgálati helyen pedig változatlan F-szint mellett az utóbbi néhány évben a fogszuvasodás fokozódását is észlelték. De fokozódás következhet be olyan helyeken is, ahol régebben az ivóvíz-F-szintje optimális volt. Ennek oka az az egyszerű tény, hogy a fokozódó vízszükséglet kielégítésére fúrt újabb források vize F-t nem tartalmaz, és így a csőhálózat F-szintje csők-