Fogorvosi szemle, 1967 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
SZEKERESNÉ RUDAS L. DR. 123 Tanulmányúti beszámoló Mindazoknak, akiknek a gyermekfogászat megszervezése és jobbátétele szívügyünk, örömül szolgál, ha olyan példát látunk, aminek alapján gyermekfogászati ellátásunkat mi is jobbá tehetjük. Evén a bolgár gyermekfogászat, amelynek kitűnő ellátottsága meggondolt szervezettségéből adódik. A múlt elmaradottságának felszámolását a Bolgár Népköztársaságban számos korszerű iskola építésével kezdték. Az iskola tervrajzához fogászati és külön iskolaorvosi rendelő tartozik. Minden iskolának önálló iskolafogorvosa van, aki a 11 osztály — 7—18 éves korig — valamennyi gyermekét kezeli. Egy iskolafogorvosra átlag 2300 gyermek jut, ami tömésekben kifejezve napi 10 tömést jelent. Az iskolaorvos és iskolafogorvos közeli elhelyezése kitűnő együttműködési lehetőségeket biztosít. A krónikus betegségekben szenvedők (nephritis, carditis stb.) ellenőrzése különös gonddal történik, góclehetőségek kizárása céljából évente többször ellenőrzik fogaikat és kartonjaikat is külön kezelik. Minden év elején valamennyi iskolafogorvos leszűri iskoláját, az eredményt október végéig jelenti felettes hatóságának, a poliklinikának. Ha a talált cariesek száma meghaladja a napi 10 tömést, a munka elvégzéséhez segítséget biztosítanak. Az iskolafogorvos már csak maradó fogakat töm, de bizonyos orthodontiás alapelváltozások (keresztharapások, mélyharapások) kezelését is ő végzi, ugyanígy a szükséges koronák készítését is. Az óvodák fogászati ellátását a poliklinikák gyermekfogorvosai végzik, nagy gonddal. Napi 6 órás munkaidőben 6 tejfog tömése az átlag. A vidék gyermekfogászati ellátását olyan módon biztosítják, hogy valamennyi körzeti fogorvos a hét három napján felnőttrendelést, a másik három napon gyermekfogászati rendelést lát el. Ha a vidék gyermekfogászati ellátása nincs biztosítva, a közeli város poliklinikájának valamennyi gyermekfogorvosa évi 6 napot tölt vidéken, hogy az iskolafogászati ellátást megoldják. Szófiában új fogászati tudományos kutató intézet épült, amelynek a szorosan vett tudományos kutatómunkán kívül új kezelési eljárások kidolgozása is feladata. A már bevált eljárásokat a poliklinikák próbálják ki szélesebb tömegeken. Amennyiben a módszer kétséget kizáróan jónak bizonyult, átadják a tömegrendeléseknek. A tanulmányúton látottakat összefoglalva a következő hasznos tapasztalatokat szűrhettem le: 1. Ha az iskolafogorvos az iskolában rendel, a gyermekeket nem kell utaztatni a rendelésekre, mindig elérhetők, nem kell egy ülésben több tömést elvégezni, így a kezelés nem veszi túlzottan sem a gyermek, sem az orvos türelmét igénybe. Ezért célszerű lenne az iskolaépítési terveket felülvizsgálni és kötelezővé tenni valamennyi új iskola építésekor a fogászati rendelő biztosítását. 2. A kezelésekre nem egész osztályokat, csak egy-egy gyermeket kell berendelni, így az oktatás zavartalanul folyhat. 3. Az orvosok nincsenek túlterhelve, így kitűnő minőségű munkát végeznek, ami jogosan el is várható. 4. A szisztémás fogászati kezelést a 14—18 évesek számára is biztosítják, aminek hiánya nálunk nagy kiesést jelent a fogászati kezelésben. 5. A vidéki fogorvos munkája nem olyan egyhangú, ha nem kizárólag gyermekeknek rendel, így nem okoz problémát a gyermek-, ill. az iskolafogorvosi állások betöltése. Ha ezeket a tapasztalatokat mi is hasznosítani tudnánk, a gyermekkorban jól elvégzett fogászati ellátással a későbbi SZTK rendeléseket jelentősen tehermentesíteni lehetne. Szelceresné Rudas Lenke dr.
